2016. október 26., szerda

Petőcz András: Zárójelvers op. 60.

((          Kimenni a partra, nézni a vizet, a tenger
            hullámzását, nagyokat lélegezni, és közben
            fohászkodni a Legnagyobbhoz: add, Uram,
4          hogy mindig így legyen, örökkön-örökké,
            add, hogy legyen bennem erő nézni a vizet,
            legyen bátorság bennem, idő, legyen bennem
            elég akarat; add, hogy bennem minden így
8          maradjon, és mindazonáltal: legyen meg a Te
            akaratod. Állok itt, a tenger végtelen partján,
            egyedül, nem félek, nincs bennem rettegés,
11        megnyugvás van bennem, végtelen ellazulás,
            és csend,
            ezt a csendet
14        soha nem feledhetem: csak felejtés ne legyen soha.  ))


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése