Láss hát csodát, tágra nyílt szemem,
Egyedül vagyok, mint mindig és örökre,
Meleg vérem míg el nem hagy engem,
Addig magányos éjszakáim
A Földön tölthetem el.
Mélységbe húz le engem a magányom,
Hol csillagok fényét soha nem látom,
Emlékem fénye már senkiben sem él,
S a Pokolban vidáman dalolok,
Gyere, légy velem, édes sötétség.
Végre szemem újra lát,
Velem van most már egy barát,
Egyedül nem maradok soha többé,
Magányos Poklomban
Lelkem a sötétségé.
Forrás: Poet.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése