Én a Te házadban
akartam lakozni,
s íme énbennem emelkedett egy ház,
a Te lakhelyedül.
Bárha
csak kósza jöttment vagyok én
ezen a tájon, kapuzárás idején,
mikor a Léviták becsukják a Szentély kapuját
az esteli áldozás után.
De hirtelenében
magam sem emlékszem,
mi kérnivalóm is lehetett volna tőlük,
Ígyestidőn,
s miért is vetődtem errefelé?
Talán csak annyit szerettem volna kérni,
hogy Rád gondolhassak
szüntelenül?
Bár árnyékod
úgy hányja-veti a testem,
hogy itt belül
Még
ablakok és ajtók nélkül,
félig felépülve is
egyre csak remeg a házad.
Somlyó György és a szerző fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése