Egyedül vagyok, miként az Isten.
Magamat mindig is magányosnak tudtam,
csak botorkálok, tétován, itt, lenn,
valami örökké zavaros tévtudatban.
És nem lesz senki, aki majd vigyázza,
hogy megőrizzen az emlékezet,
hogy erős legyen barátaim gyásza.
Ha majd végleg elköszönhetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése