1
A költészet ellenségei
ellepik a világot.
Kérlek, Uram, szabadíts
meg tőlük!
2
Járja egy angyal
karddal a földet,
és akinek a könyvtárában
nem talál verseket,
vágja le!
Akinek nincs könyvtára,
vágja le!
3 Szabadíts meg engemet
az olvasni nem tudóktól,
az érzelgős emberek
ellen tarts meg engemet!
4
Most íme, lelkem után
leselkednek, egybegyűltek
ellenem a semmitmondók
és a nagyhangúak,
az ócskaságkedvelők
és a gondolkodásképtelenek.
5 Ó, Uram, versek és irodalom,
érzések és pontosság Istene,
kultúra bentlakója,
gondolkodás működtetője,
ízlés csiszolója,
vélemény formálója,
szabadság edzője,
fújj bele sípodba!
6 Estenden megjelennek
a botfülűek és botlelkűek,
teletrappolják a várost.
Szájukban sarló,
kezükben horog.
Te pedig, Uram, neveted
őket. És rettenetes a Te
nevetésed, megcsúfol
minden egyformát és formátlant.
8
Szájuk vétke nagyobb
vagy fülük vétke?
Szemük vétke nagyobb
vagy sóhajuk vétke?
9 Hagyd őket egyedül
egy verstelen világban,
zárd be őket
egy irodalom nélküli
időbe. Félni fognak,
sírni és rimánkodni.
Könyörögni fognak,
hogy ostyán szavakat
vehessenek magukhoz.
10 De akkor nem fog
bennük megmaradni a szó!
11 Kegyelmezz nekik
búsulásukban,
estenden megjelennek,
teleszavalják a várost.
Könyvek után barangolnak,
antikváriumba törnek be,
aztán együtt olvasnak
a kiérkező biztonságiakkal.
12 Én pedig énekelek,
mert Isten az én olvasóm,
és én az ő olvasója
vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése