Jámbor ha nem lennél, megtörténne
véled, mitől most az éj ragyog?
Ím, az Isten, mennydörgött a népre
s megszelídült, jön, mint magzatod.
Azt képzelted talán, hogy nagyobb?
Mi a nagyság? Bármilyen mértéken
áttör sorsa, melyet egyre jár.
Még egy csillag se megy így az égen.
Látod, milyen nagy mind e király,
öled elé kezdik hozni már
kincsük, melyért ők úgy lelkesednek
s ámulsz is tán ez értékeken —:
nézd csak kendőd, redőiben ennek
Ő mint tesz túl már most mindenen.
A sok ámbra dőlt a tengeren,
fűszert, ékszert, amit egyre hoztak,
hogy kábítsa érzékszerveid:
mindez múló percek műve volt csak,
bánta már az ember bűneit.
Meglátod: Ő örülni tanít.
Suhai Pál fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése