Vándorlásaimban
a vágyakozás volt jó,
érkezés helyett az út maga,
mely síkos lisztjével
estig fehérré tesz,
soha nem a kút, a veder,
hanem a hívó szomjúság.
Soha nem a kert,
szerzett vagy elvesző birtok,
nem a sáros és csorba szerszámok gyümölcse,
hanem a virágzás,
amit fagy nem érhet
s hirtelen tavaszt ád
mandulafák fohászra nyíló karjain.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése