Indulni a jászolig, Uram.
Menni heteken át,
Még mindig messze van.
Lángot gyújtani, megvigyázni nagy viharon át,
Elolthatatlant,
És várni, várni a Királyt.
Pásztor vagy bölcs,
Állat, mi az istállót leheletével fűti,
Fa, amiből a jászol készült,
Puha szalma a krisztustest alatt…
Csak Hozzád, Kisded,
Utam csak Feléd halad.
Látom a magányt,
Az éhséget, halált és háborút,
Ígéreted a támaszom,
Te vagy az egyetlen kiút.
Csak egy szál fehér gyertya,
Hitem, pisla fény.
Szavad örök áldás,
Advent reggelén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése