cövekeled ki az utamat,
csodálom,
hogy tudsz
így figyelni rám?
Hogy tudod szíveden
viselni gondomat,
mikor más milliárdokkal is
hasonlóan kell törődnöd?
Önámítás vagy véletlen,
ahogy megint s megint
kezedre ismerek,
midőn, mint játékot
az oktalan gyereknek,
csöndben visszaadod
eldobott hitemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése