Olykor bajára, olykor örömére.
- S az örömöt legfőképpen kiváltók:
az önpusztítva szépséget kinálók.
A szépség nem luxus boldog fölösleg;
akiknek nem jut, vagy keresni restek:
nagyon szegények.
Bármi seb szakadhat,
a szépségtől gyógyírt mindenki kaphat.
Ha nélküle - az ember úgy is élhet,
de ez csak tengés, állat-forma élet.
A méltó homo sapiensi rangra
egy tesz méltóvá: a szépség hatalma.
Kijár a hála a kenyéradóknak,
védőknek, gyógyítóknak, oktatóknak,
s akik melegbe bújtatnak, ha fázunk,
meghallgatják bokros sopánkodásunk.
De ki napunkat szépséggel díszíti,
s könnyebbé, gazdagabbá ékesíti,
mert, amit senki más, olyant teremt ő:
áldassék és tiszteltessék a költő.
Akárhogy költ: eszközzel, önkezével,
deszkán, vásznon, szóval, hanggal, zenével,
esetleg velejéig fölzavarva,
s hasznos-szelid botrányokat kavarva.
- Az ember é l .. . Más-más elrendezésben.
Van, aki buzgóbb a megismerésben,
aki a szent fölöslegekre szomjan
barangol egy varázs-birodalomban,
és lát, tapasztal, és elmondja mindig:
szóval, képpel, hanggal - mikor mi illik
hívják bolondnak, álomkergetőnek,
józan vonót kínnal nyekergetőnek,
nevessék ki, ő mégse hagyja abba. -
Hívén az ég fordul világosabbra.
s az ember az lesz, aki kéne: ember,
egymás javára végre és nem ellen. -
Most itt egy kert nyílt, kert, új, képletes kert.
Virága létező, virága kedvelt.
Akik a szépség üdvéért hevülnek,
s ajándékáért rendre idegyűlnek:
megkapják itt - dúsan, csokorba kötve,
s úgy mennek el, mint kincset örökölve.
S fölismerik rajtuk, kik nézik őket,
hogy pártfogoltjai a morc időnek:
megváltoztak: fényes szemükbe írva
kalandjaik sokféle drága titka,
hogy mélységes-mélyen szívükbe vésték,
s hogy bennük már öröklakó a szépség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése