ezresével születtek,
ma persze csak neki
van születésnapja.
Még mindig fiatal lehet.
A szőke hajára emlékszem,
sárgul bennem,
mint egy régi fénykép.
Talán elmennénk
egymás mellett az utcán,
meg sem ismerném,
vagy rá se néznék.
De ha rá gondolok, még
fennakad a szemem,
és a hamu nadrágomra
hull észrevétlen.
Egy pillanatra
ilyenkor magam is
csak fénykép vagyok,
árnyék kövön, kerítésen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése