a parcelláktól sakktábla dombok fölött
kelő naptól-glóriás fenyők hívnak;
a megdicsőült pillanat részese legyek…
Hű zarándok-bakancsos lábam
füvek mossák,
ha hozzájuk érek…
Ígérik, csodaragyogás lesz a részem,
fény ölel,
– akárha ősmagyart a Nap Anya –
ha a gerincet elérem.
A legelőkön túl,
a parcelláktól sakktábla dombok fölött
jó nekem, gondom feledem, s tudom
szeret engem az Isten!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése