beteg szolgád
vagyok csak,
ki nem méltó
a szenvedésre sem.
Ki fájni tud csupán,
s kinek könnyei hullanak
még száradó szemgödréből,
de ajka nem rebeg
se hálát,
se panaszt.
Magam maradtam
kinn a pusztában,
messzire csillagaidtól.
Sehol egy sátor,
áldozatom tüzét
elfújja a szél.
Hová lennék most
nélküled, Atyám?
Bűneimmel kit
terhelhetnék?
Könyörgök hát
egyre esendőbben,
mert közeledni akarok
újra hozzád
a te Fiad által.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése