Száll…
Sem a földé, sem az égé,
De a fáé se már.
Lebeg könnyedén, keringve szárnyal.
Nincs még kapcsolata a földdel,
Sárral és halállal.
Tiszta,
Mint legelső könny,
Mint tegnapnyílt hóvirágkehely,
Mint szívről leszakadt sóhaj,
Mint fényből született szivárvány,
Mint érintetlen hópehely.
Ilyen az életem.
Vagyok, aki vagyok!
Költő és pap – szívek közt lebegek.
Egy kicsit földé, egy kicsit égé,
Nem enyém,
Nem is a tietek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése