1 Mi majd királyt csinálunk
belőled, mondták a katonák.
2 Egy nádszálat adtak a kezébe,
mint jogart, és egy ócska
ponyvából palástot kerítettek
köré. A fejébe töviskoronát
nyomtak.
3 Volt ott egy farönkből
faragott fotel, arra ültették.
4 És gúnyolódva meghajoltak
előtte, üdvözlégy, Jézus,
zsidók királya!
5 De abban a pillanatban
megdördült az ég.
Vihar lesz, súgta valaki.
Ám amikor a maguk csinálta
király arcára pillantottak,
megzendült bennük az űr.
6 Egy igazi király nézett
vissza. Olyan, amilyet
még sose láttak.
7 Koronáján a vércseppek,
mint drágakövek villództak,
kezében a nádszál ezer jog
kristályától csillogott.
8 És a palást, a palást
az egész világ volt,
amekkorának még nem is látta
senki ezt az alig ismert
univerzumot. Kék felszínére
örvénylő galaxisok varrva,
és csillagok hunytak ki
és keletkeztek ott.
9 Tedd le ezeket szépen,
könyörögtek neki.
A kereszt súlya
1 Amikor Jézus önként
levette a koronát és a palástot,
letette kezéből a jogart,
a katonák nem vártak parancsra.
2 Mindig volt raktáron egy-két
kivégzőeszköz, ha nincs is
szabad bitófa épp
a Koponyák-hegyén,
majd kivitetnek vele egyet.
3 A raktárból kicibáltak
egy keresztfát, és Jézus
vállára tették, hogy hozza.
4 Mi majd lovon megyünk,
próbáltak röhögni.
5 Ő a nagy súly alatt
azonnal összerogyott,
a keresztléc meg is ütötte
a halántékát.
6 Hogy eltakarják a sebet,
a töviskoronát újra visszatették
a fejére. Másodszor koronáztok
királlyá, mosolygott Jézus.
7 Az egyik katona
fogott valakit, hogy segítsen
a keresztet cipelni.
Cirénei Simon és a katonák
1 A keresztet cirénei Simon
cipelte, mégis Jézus rogyadozott.
Nem félt, de ami rá vár,
olyan súlyként nehezedett rá,
amit mindenki ismer, aki
színről színre látja a világot.
2 Nem fog sikerülni a
megváltás, attól tartott.
Mit számít egyetlen példa
annyi példátlan eset között?
3 A Koponya-helyre érve
epével kevert bort adtak
neki. A lábuk elé löttyintette.
4 Simon azt hitte, a keresztre
is ő kerül Jézus helyett.
Annyi mindent hallott
összekacsintásról, megvesztegetésről
beszélni, remegett félelmében.
5 De Jézus megköszönte neki,
hogy segített, megáldotta
és hazaküldte.
6 A katonák szerették volna,
ha nem ilyen szépen alakul ez.
Dühükben máris Jézus
ruháin kezdtek osztozkodni.
7 Ha ilyen szegények vagytok,
mért éri meg eladni a lelketeket?
Ecetes szivacsot nyomtak
a szájába, és hozzáfogtak
a megfeszítéshez.
A szög panasza
1 Egyszerű szög vagyok,
vastag, mert a vas mostanában
még töredezik, szögletes,
mert könnyebben hasítom így
magam előtt a fát.
2 Lógott már rajtam kép,
tartottam össze kaput,
ötven éve csináltak, eddig
nem ártottam senkinek,
nem szolgáltam rosszabbul
az embert, mint egy juhászkutya.
3 Ahányszor kihúztak valahonnan,
sose dobtak el, jó lesz ez még,
mondták, és merültem láda fenekére,
ácsmester bőrkötényének zsebébe.
4 Most kivégzéshez visznek,
egy ember csuklócsontjai
között hatolok át.
Mennyire irigylek most
minden élettelen tárgyat!
Engem feltámaszt
az ember érintése.
5 Micsoda érintés! Eggyé válok
vele. És ő is velem. Hatalmas szög lesz,
mely kiszakítja a hazugság szövetét.
6 Mért ütsz, kalapács?
A fejemre sújtasz, a derekam
beljebb csúszik a még élő húsba,
spiccelő lábfejem a fába.
Fájdalom a gerincemben.
7 Fájdalom körülöttem, igyekszem
minél többet elvezetni belőle,
mint egy esőcsatorna. Minek vagyunk
mi tárgyak az eszközei?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése