Tekintetedben elmerültem.
Hogy hányféleképp érintett meg
nem tudod azt hiszem.
Elragadtál,és megrémítettél:
Mélyen bennem utaztál;
lelkem kertjében, elmém tengerén,
hová én sem tudom az utat már.
Visszavárlak. Most örökre
vésd belém, hogy létezel!
Zuhanj bennem mélyre,
s talán lelkem átölel,
vagy talán megrettenek
ahogy gyenge viaszként elfolyok
lángoló pillantásodban… Ijesztő:
Valahol még mindig ember vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése