2021. szeptember 18., szombat
Rab Zsuzsa: Linquenda...
Sebestény-Jáger Orsolya: A harmadik nap
Némán állt ott, fejét szótlan lehajtva,
és penésszé porladt fölöttünk a fény,
talán mert Ő is így akarta.
S láttuk a Golgotán a döbbent bitófákat,
− megannyi temetetlen, vérbe fagyott óra −
Szemünk ezután csak árnyékokat láthat,
a csillagporos ígéret nem válhat valóra.
Majd szótlan lapultunk az árkádos szobában,
mint ki már mindenről számot adott,
míg megállt közöttük e múlhatatlan percben
− Ki harmadnapon feltámadott.
Váci Mihály: Ősz
2021. szeptember 11., szombat
Bella István: Márta
Bertók László: Ahogy a verset mondanád
Bella István: Szeptember
2021. szeptember 9., csütörtök
Bella István: Sötétedik
Gál Sándor: Az alkony peremén
Heinrich Heine: Memento
Kosztolányi Dezső: Egyedül
Radnóti Miklós: Az Égivándor dala
Katona Béla: Az Úr jobban tudja…
Boda László: Gondolatok Istenről - részlet -
Korunk egyik tragikuma, hogy Isten nevét kisbetűvel írja, a semmit pedig nagybetűvel.
*
Más az, hogy Isten van, és más az, hogy számomra van.
*
És ha nem jutunk el Isten létének elismerésére, nem bennünk van-e a hiba? Az igazság eltéved érzéseink bonyolult folyósóin, és megfullad pszichológiánk hínárjában.
*
Hol is hagytuk el a logikánkat? Isten egyszer túl közel van, máskor meg túlságosan távol. Ha törvényeiről van szó, túlságosan is beavatkozik az életünkbe, ha anyagi bázisaink megalapozásáról, túl kevéssé. Vádoljuk, hogy nem adott elég szabadságot dolgaink irányításában, és számon kérjük tőle, hogy túlságosan szabadjára engedi az embert.
*
Felelősségre vonunk, holott csak kérdeznünk volna szabad. Elfelejtjük, hogy nem vagyunk egy súlycsoportban Istennel.
*