Boda Magdolna: (túl sokan voltak a hangok)

Koncertjegyet vettél, 

pedig én csak téged 

akartalak hallgatni 

zene helyett, 

szívdobogásod 

és a két dobbanás közötti csöndet. 

A két nem közötti egyetlen igent.

Bertók László: Árnyék

Kicsinyesként rakni össze. 

Elfeledkezni időről, térről, 

el a füttyszóról, ami 

egybekapcsolja a hiányt 

a félelemmel, s mint 

szárnyak között a test, 

működteti a pillanatot. 

Nem figyelni a mozdulatok 

egymást habzsoló végtelenjére, 

úgy élni meg a vacogást, 

ahogy a költöző madarak 

hulláma átcsap 

nyár végén Afrikába, 

ahogy a magzat szíve 

ráhangolódik az univerzumra, 

ahogy a halottakból 

készül a történelem. Csak 

lélegezned kell hozzá, csak 

cseppenként bele kell 

keverned a véredet, csak 

ki kell találnod újra. 

Mintha a sást húznád szét, 

amikor suhog az eső. Mintha 

nem tudnál róla, hogy 

elveszel benne.

Fehér Miklós: Ítéletre várva

Ha majd ott állunk bíránk előtt, 

Az utolsó ítélet napján 

És várjuk a megmérettetés, 

Hogy lesz-e helyünk az Isten balján 

Vagy lehullunk, mélybe hullunk, 

Mint sziklából leszakadt kövek, 

Mi magával sodor mindent mi volt: 

Az elkövetett bűnöket, 

Akkor talán, de csak talán 

Megértjük, mit kellett, volna tenni, 

A rászoruló mellett megállni, 

Nem elfordulni, nem elmenni, 

Nem magunk mutatva templomba járni, 

Hogy ott hagyhassuk vétkeinket, 

A feloldozás még nem megbocsátás, 

A térden állás sem mutat hitet 

Ha lelkünk csak koldustarisznya, 

Mely üres, szakadt és lapos, 

A szakadáson kihullt belőlünk, 

Az életnek értelmet adó Szeretet, 

Mely önmagáért fakad, 

Mint sziklából a forrás, 

Fák alján a csendes árnyék, 

Mint a magunkban emelt oltár, 

Mely előtt most némán állunk 

Ítéletre várva, 

Még nem tudva hol lesz helyünk, 

Lesz-e létünknek folytatása?

A nap gondolat

Csak Isten karjaiban vagy igazán biztonságban, csak az Ő közelsége tudja megnyugtatni háborgó lelke­det. Nincs más hely, ahol valódi béke és biztonság vár rád, egyedül Isten je­lenléte.

Juhász Gyula: Harmóniák

Szenvedni tudj és tűrni merj 

És várni, sírni, érni, 

A szirtek párnáján pihenj 

S ne félj a végtelen jövővel szembenézni!  

És minden veszne, törne bár 

S ha semmit el nem érne, 

A lelked él még s vár reád 

Titokkal teljes és vigasszal teljes éje.    

Sajgó Szabolcs: ingyen

köszönöm 

hogy nem kell  

bérleti díjat fizetnem  

szívedben 

hogy az lehetek ott 

aki vagyok

Gyökössy Endre: Csöndben, némán

Sírtál-e már úgy, 

hogy nem folyt a könnyed? 

Nevettél-e úgy, 

ahogy nem fogsz többet? 

Daloltál-e úgy, 

hogy nem hallotta senki? 

Sétáltál-e úgy, 

hogy nem kellett elmenni? 

Álmodtál-e úgy, 

hogy az nem volt álom? 

Játszottál-e már 

húrtalan gitáron? 

Repültél-e már, 

fűben hanyatt fekve? 

Kószáltál-e már, 

csillagtalan este? 

Temettél-e már, 

sok szép halott álmot? 

Tettél-e jót úgy, 

hogy csak Isten látott: 

csöndben némán?

Sebestény-Jáger Orsolya: A tölgy

Magányos vagyok, meg nem értett,  

otthontalan is az emberek között, 

de erdők mélyén, hol fölébük hajoltam, 

zordon lelkem aranyba öltözött. 

Szabolcsi Erzsébet: ...csak percek

Pókhálón lengve 

ránkszakadt az este 

súlytalan teste.   

Fátyolos szárnyon 

táncot jár az álom 

fáradt pillámon.   

Tegnapok mennek, 

holnapokat szülnek 

vajúdó percek

Aranyosi Ervin: Add tovább!

A szeretet az élet csodája, 

nem tarthatod meg, add tovább! 

Tegyél egy apró, kedves gesztust, 

amitől szépül a világ. 

Álmodj csodáról, szebb jövőről! 

Ne tartsd magadban, add tovább! 

Segítsd a ma még csüggedőket, 

teremts holnapot, szebb hazát! 

Szívedből más szívekre szálljon, 

dobbanjon együtt, add tovább! 

Gyertyád gyújtson meg ezer gyertyát, 

boruljon fénybe a világ! 

Legyen vége a háborúknak, 

az ember másért született! 

Emeljük fel a nyomorgókat, 

ebben segít a szeretet! 

Ne gazdagságra fájjon lelked, 

mert élvezni azt nem fogod, 

de akik szeretetben élnek, 

azok igazán boldogok. 

Adj hát az adás öröméért, 

szívedből, szívnek, adj tovább! 

Ha képes vagy taníts meg mást is! 

Indíts „szeretet iskolát”! 

Tudod, ha mind, mind megbocsátunk, 

s elengedünk sérelmeket, 

s egymásra tudunk jól figyelni

felszabadul a képzelet. 

A szeretet, az lelkeket gyógyít, 

gyógyíts te is, hát add tovább! 

Ép lélektől a test is gyógyul, 

Minden gondunk megoldanánk… 

A szeretet az élet csodája, 

nem tarthatod meg, add tovább! 

Tegyél egy apró, kedves gesztust, 

amitől szépül a világ…

Elbert Hubbard

„ Az a barátod, aki mindent tud rólad, és mégis szeret téged.” 

Ha ilyen barátod van, becsüld meg, és mondd el neki, mennyit jelent számodra!

Mészáros Ferenc: Sólyomhimnusz

Szárnyak nélkül béna a szeretet, 

csillagfénytelenül börtön a remény, 

szikkadnak gallyai Égigérő fának,  

üresek a fészkek lombja rejtekén.  

Szarvas csapásait ne a földön keresd! 

Csillagok ösvényén vezet a nyoma. 

Ha kitárulsz felé szíved ablakával 

fény hátán ömlik beléd a Haza.  

Sólyom röptét ne az égen fürkészd! 

Lelkedben fészkel a büszke madár. 

Ha fényektől dúsul fel a véred 

Hazád egére újra visszaszáll.  

Haza kell találnod bolyongásaidból! 

Fészekben költeni a jövő álmait. 

Segítenek majd csillagközi fények 

Hazádra tárni  remény szárnyait. 

Beney Zsuzsa Tél

A nyári égből havazik. A lélek 

papírjára ráfagytak 

a szavak.   

Vitéz Ferenc: Kegyelem

A Kegyelemben az a legszebb, 

az a legjobb, hogy nem kell és 

nem lehet kiérdemelni. Hiába 

így az érdem és futás, az „üst-

foldozás”, merész önfeláldozás; 

és hiába edzette az izmaid vagy 

ette véred annyi árulás, a tiszta 

homlokod ráncolta sopánkodás, 

hiába mondták számtalan neked, 

hogy „mindig csak Én, és senki 

más” – ilyenkor fejed föl kellett 

emelni, mint most is. Az imád-

kozás lehajtott főt kíván bár, a 

magadba-fordulást, a csöndet, 

ám erőt ad valami titkos „őselem”, 

hogy van még a rendeken foldozni-

való, s hogy a kiérdemelhetetlen 

kegyelem még föltárja néhány 

szép oldalát is a világnak, s hogy 

megmutatja még, benne mi a Jó.

Trausch Liza: Elfordultál

        

   " Így szól az Úr: Ha elfordulnak, nem fordulhatnak-é vissza?" 

Jeremiás 8,4b 

     Úgy érzem, hogy az elfordulás a gondolatban történik meg. Az elesés már a gyakorlatban, cselekedetben történt. Amikor jön egy szeretetlen gondolat, elfordít Isten útjától, a szeretet útjától. A törvény betöltése a szeretet. Nem tudsz úgy vétkezni, hogy ne vétkeznél a szeretet törvénye ellen. Még nem estél el, de az elfordulásnak már a következménye szokott lenni az elesés. Annyi ember gondolja, hogy megengedhet magának egy kritikus, ítélkező, kemény gondolatot. Se neki, se nekem nem árt. Dehogynem árt! A gondolatban kezdődik a gyűlölet, aztán jön a második, a harmadik. Amikor az Ördög el akar fordítani Isten útjától, mondd ki határozottan, hogy nem akarok elfordulni. Állj meg a gondolatnál mert út lesz belőle rövidesen! Ha megállsz a gondolatnál, nem fogsz elesni. Olyan kérlelőn mondja az Úr: " Térjetek meg gonosz utaitokról! Hiszen miért halnátok meg, óh Izráel háza!?" (Ez 33,11b). Az Istentől elvezető útról nem egyszerre fordul el az ember 180°-ban, csak szép lassan. " Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út " (Péld 14,12). Fordulj vissza, amíg lehet. Lásd meg, mennyire jutottál attól a boldog, szabad élettől, amiben talán elindultál már egyszer. Isten elküldte erre a világra az Ő Egyszülött Fiát. Ha most úgy érzed, hogy elestél, és nem tudsz fölkelni, mondd ki ezt az egyszerű nevet: Jézus! Ő azért járt itt a földön, hogy az elesetteket felemelje, és az elfordultakat visszafordítsa. Ne álltasd magad, hogy egyedül is föl tudsz kelni, hogy újra az Úr útján járj.