Nemcsak menni: elmenni kellett volna,
sóbánya-fényességű arccal
az egykedvűek poros menetéből kiszakadni
és kevesebbet hazudozni a testről,
ha már az örökélet is egynyári csak, mint a kapor.
Nemcsak sírni: siratni kellett volna
magamat, őszülő szeretőimet, siratni árulóimat,
a lassú züllést lombok közt, combok közt, nyíló szájban,
minden utcámat, ahol az éjfélutáni
mocskos esőkben is magammal háborúztam.
Hihettem egykor: nagy hinta leng fejemnél
méhekkel, városokkal, bodzavirágokkal föl-alá
s hogy az a villámló arc az égbolt ablakában az is az enyém.
Ha jó volt valami: ez a megvetni való képzelet volt a legjobb:
az útszéli istenülés sárban és levélszagban.
2025. november 25., kedd
2025. november 24., hétfő
Gámentzy Eduárd: Ha akarom...
Ha akarom csillag leszek,
Ködökkel játszó égi gyerek.
Tündöklő seb az éjszakán,
Bennem ragyogna apám s anyám!
Lehetnék vágyak öle és
Elhagyottaknak ölelés!
Egy szó a mondatok helyett.
Egy szó, csak annyi:- Szeretet!
Nikolajs Kurzens: Most elmegyek én
Aludj el, barátom, álmodnak ölén
pihenj meg, fájdalmad messzire tűnjön.
Tűnjön a szívedet szaggató rém,
már szűnjön meg könnyed... száradjon, szűnjön.
Aludj... Így, pihenj... Most elmegyek én,
Megyek, az ajtókat betéve rendben.
Évekre évek... A múlt szövetén
áttűnik emlékem, szeretve csendben.
Nagy. E. József fordítása
Nászta Katalin: Egy asszony kétségei
hibernált állapotban éltem
huszonvalahány évig
ma a köldököm nézem
ami nem változik
körülöttem mindenki
a sajátját látja benne
végesek látóköreink
ránkhúzták a redőnyöket
nem szüremkedik be
sehonnan fény
tengeralattjárókká váltunk
vajon kopoltyúink
emlékeznek még
mi a funkciójuk?
2.
Uram, azt hittem, meghallgatsz, és megtérnek szeretteim
de azt írtad, mit tudhatom, ha megmenthetem
akkor miért mondtad, tőled bármit kérhetünk, megadod nekünk?
nem egyezik az akaratoddal? – De.
vagy nincs itt az ideje? – De.
vagy nem tértem meg én sem? – De.
és a többiek sem? – De.
vagy ez a próba ideje? – Is.
miért hagytál ekkora tudatlanságban? – Csak.
Jónás és Sámson jelei ezek számomra? – Lehet.
vagy előre tudtad, hogy nem fogom kibírni a várakozást? – Kibírod.
üres felettem az ég? – Dehogy.
üres alattam a föld?- Ugyan!
üres vagyok én is? – Egyáltalán.
3.
Tölts be önmagaddal
hogy súlyom legyen
ne fújjon el a szél
az a szél
az a szél
2025. november 22., szombat
Wass Albert
Megállt a hóvirág előtt. Lehajolt, nézte. Mitől ilyen a hóvirág? Mitől ilyen fehér? Mitől zöld a zöldje? Mitől búvik elő a föld alól? Ezt a Jóisten csinálja? Valaki kell csinálja mindezt, az biztos. Mert magától miképpen nőhetne ki virág a földből? Miképpen lenne madár? És ki tanítaná meg a madarakat annyi szép hangra? És ki festené meg a tollukat annyi mindenféle szép színre, a madarak tollát és a virágok szirmát és a fákat és a napsugarakat és mindent, ha nem a Jóisten?
Wass Albert: Az Angyalok Tisztása
.jpg){kind=spacer}
Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen.
Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted az első rigó:
akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett.
Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt,
ahogy a fák között tovaoson.
Te már tudod, hogy ezt a szellőt
az angyal rázta elő, köpenye ráncaiból.
Ha jól figyelsz, a manókat is hallhatod:
surrannak, matatnak itt-ott a sűrűben.
Sok dolguk van, igyekezniök kell.
A virágokat is láthatod majd,
és minden virág kelyhéből egy tündérke les rád.
Figyelik, hogy rontó-ember vagy-e? Azoktól félnek.
De te látó-ember leszel, és a tündérek ezt hamar felismerik.
Kiülnek a virágok szirmaira, és kedvesen reád kacagnak.
De akkor a patakot is meghallod, ahogy neked mesél,
csodálatos meséket az erdőről. . .
Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul,
s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására.
Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat
nem láthatja a szemed.
Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép.
És megállasz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved
és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek,
egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe.
A legnagyobb kincseket, amiket
ember számára megteremtett az Isten.
A jóságot, a szeretet és a békességet.
Te minderről semmit sem tudsz akkor.
Csak annyit hallasz, hogy a madarak
nagyon szépen énekelnek körülötted,
és a patak nagyon szépen mesél.
Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdő.
A fák, a virágok, a fű, a moha,
a magas kék ég és rajta az a nagy, csillogóan fehér felhő,
amelyiken a Jóisten ül, bárányfelhőket pöfékel nagy kék
pipájából, és jóságosan mosolyog.
Csak, amikor visszatérsz újra az emberek közé,
a rontó-emberek és a gyűjtő-emberek közé, és
hiába gonoszak hozzád, te
mégis jóval viszonozod gonoszságukat,
szeretettel vagy mindenki iránt,
és az élet legsúlyosabb perceiben is
derű és békesség van a homlokodon:
csak akkor látják meg rajtad,
hogy az Angyalok tisztásán jártál, kedvesem.
Wass Albert : Az öregember imája
Atyám,
tudom, hogy egy nap menni kell,
az ember sorsa ez.
Nem panaszként, Uram,
jó életem volt, tettekben is gazdag,
egy dolog aggaszt, Uram…
Országodban, tudom,
hogy vannak paloták,
de vannak-e erdők, tavak, patakok?
Álomtisztások, őzek esti nyugta,
árnyas berek, hol forrás csörgedez?
Csendes függőágy, hová a fejőgép
behallik holdas éjszakákon
és a homoki darvak zsivaja
ködös reggeleken?
Atyám,
nem kell palota,
aranyköves utca…
Csak egy kis kunyhót adj erdődben valahol, melyben
családom s jó barát meglátogathat néha…
melyben kutyáim lábamnál hevernek
a kandalló melegjéhez közel,
csaholásukkal futni fák között
legédesebb zene, mit ember áhít.
Ez minden, amit kérek, Uram,
a Te örökkévaló… Túl nagy kérelmem?
Szokatlan? Különleges? Szemérmetlen?
Szentségtörő tán?
Atyám, szívembe látsz,
csak szeretet van ott, csak szeretet…
Szívem ne sajtold égi palotákba,
a fal csak fal, még színaranyból is.
Te teremtettél sóvárogni nyílt tért,
ahol szelek rohannak szabadon,
fákat ráznak, mezőket simogatnak,
süvöltenek, dalolnak és susognak
Isten-teremtményű természetünkre.
Uram, Nagy Úr, világunk mozgatója,
virágra, ki nem lépsz s hangyára sem,
szolgádnak adj kegyelmet, nagy Teremtő:
lelkem, mit adtál, szabadságra vágyik,
szoros kriptába, kérlek, be ne zárj,
hogy sorvadozzak, mint a tört üveg,
mely életnedvét veszti el örökre.
Hadd illanjon a lelkem csendben el
a fák közé örök szabadban élni,
hová emlék köt láthatatlanul
erdődhöz, hol kutyáim megtalálhatom,
a függőágyban, halk fenyők között,
hol fejőgép hallatszik balzsamos
éjjelen s homoki darvak ébresztgetik
a ködös reggelt.
Bánat s megingás nélkül mondhatom
majd akkor: ó, Uram akaratod,
mennyországod: megérdemelt örökség.
Ámen, ámen, ámen.
Gyöngyös Imre fordítása
2025. november 21., péntek
Gámentzy Eduárd: Így simogatlak
De nekem még tavalyról maradt
A hűtőben, a levesek mögött,
Majd összeszedem szépen délelőtt.
- És gyúrok olyan hógolyót Neked! -
- És megdobom a csillagos eget,
Hogy visszahulljon hozzád, s arcodon,
Olvadjon el, ahogy a fájdalom.
S ha letörlöd, kezemhez ér kezed.
- Így simogatlak utoljára meg...
Charles Baudelaire: Himnusz
Aki legdrágább, aki legszebb,
aki fény bennem, ragyogó,
az örök bálványnak, a szentnek:
üdvözlet, örökkévaló!
Ugy árad szét az életemben,
mint sóval átjárt levegő,
ő az öröklét vágya bennem,
kiolthatatlan szomjam ő.
Örökfriss illatpárna, melytől
édesül egy drága szoba,
felejtett tömjénkupa, melyből
fűszer száll egész éjszaka:
hogy fejezzelek ki szavakban,
romolhatatlan szerelem,
öröklétemben láthatatlan
pihenő gazdag ámbra-szem?!
Aki legdrágább, aki legszebb,
aki fény bennem, ragyogó,
az örök bálványnak, a szentnek:
üdvözlet, örökkévaló!
Szabó Lőrinc fordítása
Nászta Katalin: A Kérdés
mit tehetnék Őérte, hangzik egyre a kérdés
és mi végre, a végre egyik azt mondja,
higgy csak, a többi Isten dolga
a másik sürget, tedd is, amit az Isten mond' la!
a harmadik pedig csak közli, te vagy az Isten
rád nézek és Őt látom benned én szép testvérem
ám belül minden forrong, álságos hitek, érvek,
hazug szavak és olcsó apróhirdetések,
hiába nézed benne Jézust, akit nem láttál
csak elképzelted egykor és azóta is várván -
a más emberben minden benned élő gonosszal
találkozol és jajgatsz, lehetetlen a dolgod
kerengve keresel hát vezetőket magadnak
mindeközben magad vagy vezetője vakoknak
kinek higgyen az ember? mondd, ki válaszolhat
hihető, méltó módon, végre világosodna
nincs lehetőség, vége, két-háromszor is szólt már
nem töri rád az ajtót, minden kezedben van már
te választottál sorsot, te döntesz, kérsz vagy van már
örök életed, igaz, boldog, szent bizonyosság
ne pfújjolgass, ne hőkölj, tedd le végre a fegyvert
önmagad, ezt a nehéz, halálra ítélt lelket
és fogadd be, vagy tárd ki szíved annak, ki nem bánt
s vár még, bár annyiszor kézzel-lábbal
tőle elrugaszkodtál
emlékezz, Saul Pál lett, miután földre esve
elismerte Urának kit addig kergetett
nem vagyok Isten, de Lelke bennem is lakik
Tőle tudom, hogy vár rád, s az Ajtó még kinyílt...
Dr. Kállai Imre: Hogyan kell megtérni?
„ De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és visszavonhatja még a veszedelmet! Ki tudja, hátha most is megbánja, és áldást hagy maga után? Hozzatok étel- és italáldozatot Isteneteknek, az Úrnak! Fújjátok meg a kürtöt a Sionon! Tartsatok szent böjtöt, hívjátok istentiszteletre a népet! Gyűjtsétek össze a népet, tartsatok szent gyűlést, gyűjtsétek össze a véneket, gyűjtsétek össze a gyermekeket, még a csecsemőket is! Jöjjön ki lakásából a vőlegény, a menyasszony is a szobájából! A templomcsarnok és az oltár között sírjanak a papok, az Úrnak szolgái! Így szóljanak: Szánd meg, Uram, a népedet, ne engedd, hogy gyalázzák örökségedet! Ne csúfolhassák őket a nemzetek! Miért mondanák a népek között: Hol van az ő Istenük?”
Jóel 2, 12-17
Néhány kérdéssel hadd indítsam a mai istentiszteletet. Mit teszel akkor, ha elmegy az áram otthonról és nem találod az okát? Hívsz egy villanyszerelőt, hogy megoldja a helyzetet. Mit teszel, ha elromlik a kocsid? Elviszed egy autószerelőhöz. Mit teszel, ha romlanak a jegyeid, annak ellenére, hogy sokat tanulsz? Elmész egy tanárhoz, hogy korrepetáljon. Mit teszel, ha szétszakad a kedvenc felsőd? Elviszed egy varrónőhöz.
Olyan egyértelműek ezek a dolgok és ezeket mindannyian gyakoroljuk. De vajon mit teszel, ha szétmegy, széthullik, összetörik az életed? Kihez fordulsz? Kitől vagy mitől kérsz és vársz segítséget, ha széthullik az életed? Életünk egyéb területein olyan egyszerű a válasz, de vajon mi lehet a megoldás ebben a helyzetben?
Jóel próféta idejében a zsidók élete széthullott, szétesett. Nem tudták kihez forduljanak, mit tegyenek. Arra szólította fel őket az Úr, hogy forduljanak Hozzá! Széthullott élethelyzetükben az Úr lehet a megoldás a megtérés által. Istenhez fordulhatnak a megtérés, a bűnbánat által.
Testvérem, ha nem tudod, kihez fordulj a széthullott életeddel, akkor megmondom: fordulj az élő Istenhez. De felteheted a kérdést: hogyan kell megtérni? Hogyan kell Istenhez fordulni?
Erről beszél a Biblia, hadd mondjam el ennek az egyértelmű lépéseit, hogyan lehet bűnbánatot tartani biblikusan, hogyan lehet megtérni a Biblia szerint?
A megtérés egy belső elhatározás, eltökéltség, hogy elfordulok a bűntől és odafordulok Istenhez. Az Istennel való kapcsolat helyreállásának ez az egyetlen lehetősége. Másként nem tud az ember az Istennel kapcsolatba lépni, ami természetesen a Szentlélek munkája, de emberi síkon nézve ez az egyetlen út Istenhez.
A megtéréshez három fontos lépés vezet, amit most részletesebben megvizsgálunk.
1. Felismerni, ráeszmélni a bűnre
A megtéréshez vezető út első lépése, hogy az ember felismeri az életében azt, hogy hibázott, bűnt követett el – nemcsak úgy általánosságban, hanem – az Úrral szemben.
„ Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” 1 János 1, 9
Ez az ige egy csodálatos ígéret a bűnbánó embernek, viszont van benne valami elengedhetetlenül fontos, mert a bűn felismeréséről tanít valami nagyon lényeges dolgot. Az eredeti szövegben a homologeo ige szerepel, amelyet úgy is lehetne fordítani: ugyanazt mondani. Mert a megtérés kezdete mindenképp az, hogy a bűnről ugyanazt mondom, mint Isten. Ugyanazt nevezem és látom bűnnek az életemben, amelyet Isten is bűnnek mond!
Nagyon sokan nem jutnak el idáig. Sokan nem akarják meglátni a bűnüket, nem ugyanazt mondják az életükben lévő bűnökre, mint amit Isten mond. Ugyanazt mondani, mint Isten: nem a szomszéd volt, hanem én. Nem a család a hibás, hanem én. Nem az emberek rosszak általában, hanem én.
Ha Isten azt mondja valamire, hogy bűn, akkor te azt ne hívd rossz szokásnak, hibának, botlásnak. Mert a megtérés azzal kezdődik, hogy a bűnökkel kapcsolatban ugyanazt mondod, mint Isten!
2. Bánkódás a bűn felett
A második nagyon fontos lépés szükséges, hogy kövesse az elsőt. Szükséges a felismert bűn felett bánkódni, megszomorodni. Nélkülözhetetlen mélyen, a szívünkben átélni azt a valóságot, hogy a bűnömmel, a bűnös életemmel én elsősorban az Urat bántottam meg. Dávid is felismeri ezt, amikor Betsabéval vétkezett, ezért írja az 51. zsoltárban: „Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz.”
Pál apostol is beszél a megszomorodásról, a bűn feletti bánkódásról. Azt mondja Pál, hogy „ az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez.” 2 Korinthus 7, 10
Isten szerinti szomorúság, amikor bánkódom a bűneim felett, mert rádöbbentem, hogy mennyire megbántottam vele az Urat. És ez megbánhatatlan megtérést, igaz megtérést hoz az ember életébe.
A világ szerinti szomorúság, amikor lebukik az ember, amikor lelepleződtem és a következmények miatt bánkódom és manipulatív, ördögi módszerekkel próbálom mentegetni magam a következményektől. Ez a fajta szomorúság halálhoz vezet.
Bánkódtál-e már a bűneid felett úgy igazán? Sírtál-e már az Úr előtt azokért a dolgokért, amelyeket ellene követtél el? Ha még nem, akkor még nincs az életedben igaz megtérés, csak emberi próbálkozások és megtanult viselkedési formák.
3. Döntést kell hozni
A bűn felismerése és az Isten előtt való igazi megszomorodás után a harmadik lépés a döntéshozatal, hogy én elfordulok ettől.
Amikor keresztelő János prédikált, akkor a megtérést prédikálta és kérte a hallgatókat, hogy teremjenek a megtéréshez illő gyümölcsöket. Ez azért is fontos, mert ez a harmadik lépés jelzi, hogy megtörtént-e az első kettő.
„ Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt…” Máté 3, 8
Nagyon sokak életében nem történik meg ez a belső elhatározás, a gyümölcstermés. Felismerik a bűnt, bánkódnak is felette, de nem történik döntés, nem történik elhatározás.
Hadd szemléltessem ezt a magatartást két példával.
Tegyük fel, valaki munkanélküli. Imádkozik könnyek között kitartóan Istenhez, hogy kapjon egy munkát. Kap is egy lehetőséget, hogy dolgozhasson. Megvan az időpont, mikor kell bemennie a munkahelyére, de nem megy el, hanem otthon marad és tovább imádkozik.
Vagy valaki megbánja, hogy valamilyen függőség uralja az életét. Megbánja, akar is szabadulni, sír miatta, mert látja azt, hogy rámegy az élete, a családja, a hite, de nem hajlandó változtatni. Akar változni, de nem hajlandó elvonóra menni, nem hajlandó életfelépítésén változtatni.
Lelkigondozói beszélgetésben is nagyon sokszor tapasztalom, hogy sokak elmondják a problémáikat, de amikor találunk közösen valamilyen megoldást, akkor cselekvés helyett inkább tovább akarnak róla beszélgetni úgy, hogy nem történik semmilyen változás.
Ezt komolyan kell venni, testvérek. Mert Jézus Krisztus nem azért halt meg, hogy mi újra és újra azt mondjuk: Sajnálom. Az Úr Jézus Krisztus nem azért vérezett a kereszten, nem azért szenvedett, nem azért viselte el, hogy megalázzák, hogy töviskoszorút tegyenek a fejére, hogy mi csak annyit mondjunk sajnálom és ugyanazt csináljunk, mint azelőtt, ne változtassunk semmit.
Egy belső elhatározás, egy döntést kell hozni: Uram, én elfordulok az eddigi életemtől és kérlek, segíts, hogy Hozzád tudjak fordulni. Ezt komolyan kell venni testvérek!
A tékozló fiú hazatérését követően, miután elmondta az apjának, hogy „Vétkeztem az ég ellen és te ellened, kérlek, fogadj vissza” nem ment el újra tékozló útra, hanem otthon maradt az apjával.
Ezek a lépések a legfontosabbak: felismerni a bűnömet, bánkódni felette és hajlandó vagyok változtatni.
Sokan megkérdőjelezik a megtérés fontosságát és azt mondják, hogy az nem szükséges, hiszen Isten szuverén döntése, hogy kinek könyörül meg. Jézus Krisztus áldozata által van valakinek üdvössége, és ahhoz nem szükséges a megtérés, bűnbánat, bűnvallás, nevén nevezni a vétkeket, ez az egész nem olyan fontos.
Hadd szemléltessem egy példával, hogy hogyan függ össze ez a két dolog. Az ítélkezés egy ember lelke felett hasonlít egy bírósági tárgyaláshoz. Tegyük fel, hogy ott állsz a bíró előtt, mert elloptál egy kocsit. A bírónak az a dolga, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján eldöntse: bűnös, vagy ártatlan vagy. Ha kiderül, hogy bűnös vagy, akkor meg kell téríteni az okozott kárt, illetve elszenvedni a kiszabott büntetést. Hasonlóan van ez az Isten ítélőszéke előtt is: Isten a bíró, te pedig bűnösnek találtatsz, mert nincs egyetlen egy olyan ember sem, aki csak jó dolgot tenne. És Isten elítéli a bűnöst, elmondja az ítéletet, hogy a büntetése halál. De Jézus Krisztus kifizette a bűnös kártérítését, sőt még a büntetést is elhordozta, így odaáll mellé és azt mondja, hogy őérte meghaltam, ő az enyém. És akkor nincs teendő, megy az ember az üdvösségre.
Viszont ez nem teljesen így van, mert a konkrét kocsilopáshoz visszatérve mi mindannyian úgy állunk a mindenható Isten előtt, mintha az Ő kocsiját loptuk volna el. Jézus Krisztus kifizette az áldozatot, rendezte a kapcsolatot, ugyanakkor nekünk is van részünk, hiszen amellett, hogy kifizetjük a pénzbírságot, vagy leüljük büntetést szükséges bocsánatot kérni a bírótól, muszáj rendezni az ellene elkövetett sérelmeket is!
Kedves Testvérek!
Annyira elhibázott gondolkodás az, hogy Isten majd úgyis ránk teszi Jézus vérét és majd megyünk a mennybe. Ez nem így működik, hiszen a Bibliában számtalan helyen beszél Isten arról, hogy Ő úgy alkotta meg ennek a világnak a lelki törvényeit, hogy a kapcsolat helyreállásának elengedhetetlen része az emberek oldaláról a megtérés.
Isten oldaláról rendezve van minden. Jézus Krisztus meghalt a kereszten, bemutatta az övéiért, a választottakért a tökéletes áldozatot. Viszont a választottaknak nem lehet megkerülni a megtérést. Senki se gondolja azt, hogy kikerülheti azt, hogy szembenézzen azzal, aki és elmondja az Istennek, hogy Uram, egyedül ellened vétkeztem és nem akarom úgy folytatni az életemet, ahogy eddig éltem.
Ezért téves az a hozzáállás, amikor a bűnbánatot, a megtérést ki akarjuk kerülni, hogy majd lesz valahogyan... Mit mond a Dávid királyt idéző énekünk? A töredelmes szívet, a megszaggatott, megtérő, bűnbánó szívet, Te, Uram szereted (Református Énekeskönyv 461. dicséret). Mert kedves testvérek a megtérés egy nagyon fontos lehetőség és kötelesség is.
A megtérés olyan, mint amikor egy nagyvállalat visszahív valamilyen terméket. Például, kiderül egy gépkocsitípusról, hogy hiba van a fékrendszerben és csinálnak egy nagy visszahívást. Persze ez a visszahívás nem úgy történik, hogy bekopognak az ember ajtaján és máris viszik a kocsit. Kihirdetik, közzé teszik minél több csatornán keresztül, hogy akinek ilyen és ilyen típusú gépjárműve van, az vigye be a gyártóhoz és ingyen kijavítják a hibát. Ha valaki nem foglalkozik vele, akkor nem történik semmi, vállalja a kockázatot, hogy egyszer meghibásodik a fék és balesete lesz. Ugyanakkor, ha valaki meghallja a visszahívást, akkor beviszi és megkapja a szükséges javítást.
Kedves Testvérem!
Nem kötelező megtérni. De ha azt akarjuk, hogy az életünk megváltozzon, akkor halljuk meg az Isten hívását, aki azt mondja, hogy térj meg, tarts bűnbánatot és akkor helyre áll a kapcsolatunk és egész másként fogod látni az életedet!
Ma Isten teszi közzé a nagy visszahívást, hogy a széthullott, összetört életedet helyrehozza a megtérés által. Kegyelemből bocsát meg és mossa el az összes vétkedet, ha odaviszed hozzá a szennyes szívedet. Gyere haza, hogy megnyerd az örök életet! Ámen.
Forrás: Debrecen Homokkerti Református Gyülekezet
2025. november 19., szerda
Nászta Katalin: Újra
elég egy ember
aki rád figyel
elég egy ember
aki meghallgat
elég egy ember
aki megszeret
elég egy ember
akit megszeretsz
és világod megterem
Nászta Katalin: Milyen vagyok
miért, kérdi a gyermek
s még nem tudja
az örök kérdést kérdi
s egyetlen válasz van
amit az ember nem
vagy csak nehezen akar
meghallani
senkit sem ítélek
az igazság ítélt meg engem
nem menthetett fel
mert nem talált bennem
igazságot
semmit
éltem süketen, vakon
süketek, vakok közt
mintha látnék, hallanék
hallók, látók között
és senki sem volt
igazán boldog
valaki benyúlt fülembe
megérintette szemem
azóta jobban fáj az élet
mert a süketek
nem tudják, hogy vakok
és a vakok sem, hogy süketek
valaki megmutatta
levette a szemüvegem
igazán milyen vagyok
szép, ártatlan, tiszta
csak valaki befeketített
azt hittem gyáva pondró
vagyok, amilyennek mutat
hát így is éltem
pedig
élhettem volna
tisztán és szelíden
most már tudom
te sem vagy olyan
amilyennek mások mondanak
hanem tiszta és ártatlan
az Ő vérében tisztult
ember
aki érted jött az égből
majd felment a keresztre
és onnan
miután tett egy kanyart
a pokolban lent
visszament újra oda föl
ahonnan minket
eltervezett
hidd el
leomlik rólad is
a bűn palástja
mit rád hazudott
az a régi
lehullott
immár csak második égi
csillag
a harmadik égből
ami fölötte van
eljön értünk újra
a Hajnalcsillag
puszta kegyelemből
és magához emel
mit veszíthetsz azzal
ha ezt hiszed?
2025. november 18., kedd
Zelk Zoltán: Október
Arcába csapódott gyűrt falevelekkel
s véreres szemekkel
befordul utcánkba az első őszi reggel.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)