életemet élesre fentem.
Fordítsam akárki ellen :
vérez csak engem, csak engem.
2025. december 15., hétfő
Lator László: Tél
Gyémánthideg csönd buborékát
bicegő hangok verdesik.
Üvegcsendülve szórja szét
a fény éles szilánkjait.
Jég-levegő-tömbökbe zárt
acélváz-vékony bokrokon
űrhideg áram zizzen át,
feketén izzó borzalom.
Kegyetlen évszak! Csak tarold
kopárra elmém, fogd laza
létem keményre pántjaiddal,
szigorú, ordas éjszaka!
................................................
Félek, mégis, hogy bírom el
az eget jégtüzeivel.
Ha szólnál egy jó szót, talán
meghallanám. Meghallanám.
2025. december 14., vasárnap
Sebestyén László Ede: Minden kész 1.
„ Jöjjetek, mert már minden készen van!”
(Lk 14:17b)
Minden kész – ezt harsogja az Ige. Isten keresi a velünk való közösséget. Isten közösségre kíván lépni azzal az emberrel, aki Neki hátat mutatott, aki elfelejtette Őt, aki nem becsülte szavát. Annyi hívó szó után sem járt azon az úton, amelyet Isten neki megmutatott. Isten mégis újból és újból hívja. Halljuk azt, hogy sok rendben szólt a próféták által, és emez utolsó időkben pedig szól az Ő Fia, Jézus Krisztus által.
Jöjjetek, mert már minden készen van! Különösen adventben, ám máskor is, rácsodálkozhatom, hogy mit tett értem az Isten! Mennyire szeret az Isten! Mennyire visszafogadni akar az Isten! A kép szerint, mely itt előttünk áll, egy ember vacsorára hívja az ismerőseit. Nyilvánvaló, itt Istenről van szó. Isten az, Aki minden mi érdemünk s kitűnőségünk nélkül megajándékozni szeretne minket. Milyen kitüntetés és megtiszteltetés ez. Ha meggondolod, ha egy nagy méltóságú úr téged egy ötcsillagos szálloda éttermébe egy különleges alkalomra szervezett vendégségbe meghívna így: „Jöjj, ma az én vendégem vagy! Ma mindent én fizetek.” – meglepődnél. Ha ezt tenné veled egy Oscar-díjas színész, vagy egy nagyon gazdag ember, „Jöjj, mert ma az én asztalomnál van a te helyed! Már az asztalon elhelyezett cetlire fel van írva a neved. Már számodra le van foglalva a hely.” Így hív asztalához is Urunk minket. El akar beszélgetni velünk, s örömét szeretné átadni nekünk.
Azt látjuk, hogy különböző indokokra, akadályokra hivatkozva a meghívottak nem mennek el. Az Igéből az is kitűnik, úgy mentegetőznek, hogy közben tisztelettudóak. Ments ki minket! Olyan szép szavakat mondanak. Próbálják elterelni a figyelmet arról, hogy ők nem mennek el. Nekik meg van az okuk. Értse meg mindenki, értse meg a meghívó, értse meg az a gazdag ember is, hogy ők most nem mehetnek!
Forrás: Mai Ige és gondolatok
Sebestyén László Ede: Minden kész 2.
„ Jöjjetek, mert már minden készen van!”
(Lk 14:17b)
Szól a gazda a hivatalosoknak: kész a vacsora, meg van terítve. Kezdődik a király fiának a menyegzője. Más szóval így is mondhatnánk: - Drága hivatalosok, akik felé már annyiszor szóltam, kész van számotokra az üdvösség! De a hivatalosok, akik tudják, hogy ők Izráelhez, az Isten népéhez tartoznak, nem érdekli őket az, amit Isten elkészített. Nem az üdvösség foglalkoztatja őket, hanem egészen más. A nagy tragédia, ami a borzalmas képben elénk tárul, az ő politikus, szép szavakba öltöztetett mentegetőzésük mögött az rejlik, sok minden jobban érdekli őket annál, mint hogy Istennel járjanak, Vele közösséget vállaljanak s leüljenek egy asztalhoz az Úrral. Magatartásuk egy nagy látszatra épül. Az egész egy nagy látszat, üres vallásoskodás, máz. Olyanok, mint amikor a képmutató farizeusokról halljuk, olyan szépek vagytok, mint a kimeszelt sírok, de belül tele vagytok rothadással.
Mi van még készen? Készen van a bűnbocsánat. Ám akinek nem fáj a bűne, annak semmit sem jelent ez. Készen van az Úr Isten kegyelme. – Majd én azt kiérdemlem valamivel. Majd csak lesz valahogy. Eddig is volt valahogy, ezután is lesz valahogy. Ó, ez engem nem foglalkoztat. Hagyjatok már engem ezzel a régi, megunt szövegeléssel.
Készen van a győzelem a bűn és a halál fölött. Hogy én harcoljak a bűneimmel? Könnyebb nekem harcolni a szomszéddal, könnyebb nekem pletykálódni, mint saját magamat megtagadni. Hogy én is győztes lehetek? Annyiszor elbuktam már!
Az atyai házban örök helyet készített, s ez már el van készítve. Nem félig elkészült, teljesen készen van. Sok fáradtsággal, szeretettel és vérrel készítette ezt Isten. Gondold végig: nélküled készült, ám a te számodra készült. Azért van kegyelemből, mert nem tudunk hozzá tenni, ingyen való, csak meghálálni tudhatom. Hit által elfogadhatom, nincs harmadik út.
Forrás: Napi Ige és gondolat
Sebestyén László Ede: Minden kész 3.
„ Jöjjetek, mert már minden készen van!”
(Lk 14:17b)
A meghívást csak elfogadni vagy visszautasítani lehet. Olyan, hogy „majd még meggondolom, igen is, meg nem is” – ilyen nincs. Vagy elfogadod, vagy visszautasítod. Számunkra teher az, amit Istenünk pontosan, szeretettel elkészített? Teher a szó? Teher a meghívás? Csak ürügyeket keresek, s hamar találok indokot, hogy hátramaradjak, kimaradjak és kibújjak a meghívás teljesítése alól?! Ugye Jézusom, ez nem én rólam szól, vagy mégis?!
Fájdalmasan cseng Jézus ajkáról ez a tanítás. Mi a távolmaradásuk igazi oka? Nem az öt pár ökör, nem is a feleség, nem is a megvett föld - szorgalmas emberekről hallunk, mintha teljes mértékben rólunk szólna az Ige! -, soha nem ez az igazi ok. Nem is akar tudni az igazi okról, s azt nem is akarja be se vallani. Az igazi ok az, hogy terhére van az egész nagy vacsora. Az igazi ok az, hogy elfoglalta szívében az Úr Jézus Krisztus helyét, az Isten helyét valami más. Már nem Isten van az első helyen, és így önmagát zárja ki a menyegzőből.
Akik nem jönnek el időben, utána már bezárva lesz az ajtó. Akik nem törődnek ily nagy meghívással, úgy járnak, mint az öt bolond szűz. Ha már később jönnek, kopogtatnak, dörömbölnek, ezt hallják: - Távozzatok innen tőlem, nem ismerlek titeket! A kegyelmi időben ma még szól az Isten. Ma még megajándékozni szeretne az Isten. Mi történik itt? A megsértett, megbántott Isten közeledik az emberhez. Akinek hátunkat mutattuk, Ő mégis hív. Fiát is odaadta a keresztre. Ez az Ő mégis-szeretete. Ez a mégis-kegyelem.
Közeledik számodra is az a nap, amikor mindazt, ami itt a földön van, itt kell hagyjad. Akkor annak a mennyei gazdagságnak a meglátói, élvezői leszünk. Készülsz-e az élő Istennel szemtől szembe kerülésed napjára? Vágyva várod vagy félsz ettől a naptól? A Biblia arról beszél, az Ő népe alig várja, hogy jöjjön el az üdvösség teljessége, az Istennek színről-színre való látása.
Forrás: Napi Ige és gondolat
Sebestyén László Ede: Minden kész 4.
„ Jöjjetek, mert már minden készen van!”
(Lk 14:17b)
Isten már itt a földön meg szeretne ajándékozni a Vele való járás örömével, a Vele közösségre jutás boldogságával. Amikor már békességben vagy az Istennel, s közben harcolsz önmagad ellen, és nem mással van bajod, hanem óembereddel, régi szokásaiddal, s amikor Isten Igéje elkezd benned működni és végzi benned ezt a kifehérítő, megtisztító munkáját az Ő Igéje és Szentlelke által, akkor ez nem félig-meddig lesz elvégezve, hanem teljesen.
A nagy vacsorára, a menyegzőre nem akárhogyan mehettek be. Még akkor is, amikor a hivatalosak nem jöttek és a keresztutakról kényszeríteni kell az embereket, hogy megteljék a ház. A csonka-bonkákat, a szegényeket, a nyomorékokat, akiket sok esetben még a templomból is kizártak, be kell hívni, s az ajtóban mindenki fehér ruhát kap. Vegye le az ócskát, az ünnepségre nem valót, s egyformán a gazdag is és a szegény is, mind-mind egyszerű fehér ruhát kapnak. Ugyanolyon fehér ruhát kapnak és nincs különbség. Ő ugyanúgy gazdagot és szegényt meg szeretne ajándékozni.
Ő mindenkit le szeretne ültetni. Akit viszont fehér ruha nélkül találnak, azt kivetik a külső sötétségre, ott lesz majd fogcsikorgatás és sírás. Nem lehet az „átöltöztetést” megúszni. Ő új ruhát akar adni. S eközben mit hallunk? Ezért nem jövök, azért nem jövök. Mentsél ki, mondjad...! Nem működik, ilyen nincs. Vagy elfogadom Jézus meghívását vagy visszautasítom Őt. Nincs más alternatíva. Mi nagyon szeretnénk ezt árnyalni, rózsaszínbe festeni, de nem így van a valóságban. Vagy élet, vagy halál. Vagy áldás, vagy átok. Te azért válaszd az életet és az áldást! A másik egy átkozott élet. Mert az, Aki maga a feltámadás és az élet, Ő meg tudja mutatni azt a gazdagságot, amit már Jób pátriárka is meglátott: - „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, és ha ez a bőröm szertefoszlik is, testem nélkül is meglátom az Istent.” (Jób 19:25-26)
Forrás: Napi Ige és gondolat
2025. december 12., péntek
Takács Zsuzsa: Vereség
ott lesz a kéz a megtámaszkodáshoz,
az elfészkelődés otthontalan zaja
a puha kőben,
egy kissé túlzó arckifejezés,
átnedvesedett szem,
az akkor-még-nagyon-fáj
s az egyetlen-veszett-el-itt.
Lehet.
De a mocskos szív
csak ver tovább.
Rab Zsuzsa: Üveghegy
Üveghegy túlfelén lakom.
Az ösvény régen jeltelen.
Ajtómat sarkig tárhatom.
De valahol már ellenem
cihelődik a fájdalom:
szerelem – kő a nyelvemen,
tüzes kereszt a hátamon.
Rab Zsuzsa: Lámpás
Szélverte varjak rongy-libegése.
Előreszögezett arcom
összevissza cikázó
alagutakat éget
a sziklasötétbe.
Lábam alatt üvegcserepek –
hajdani ünnepeim,
szögesdrótok csikorognak
ütőereimben,
védetlen szemeimbe
tüskés ágak nyílhegyeit röpíti
a téli vidék.
Egy csöndes szó
fel tudna talán támasztani még.
És otthonra találnék.
Akárhol!
Farkashangú téli mezőn
imbolygó lámpás után lohol így
bukdácsolva, lihegve
a szánról
lelökött vándor.
2025. december 11., csütörtök
Sohonyai Attila: 21
*
A lelkem sohasem volt játék tárgya, mégis, mindenki kezébe adtam;
„ tessék, tiéd, bánj vele amint akarsz”:
valahogyan mindig naiv voltam.
S kézen-közön, akár az érték,
fogyott, és egyre kevesebb lett.
Mind, ki megkapta, rosszul becsülték,
és hát így is adták vissza nekem.
Az idő telt, rájöttem, nem játék e játék,
s az pláne, ha folyton vesztek,
ezért egy idő után, őriztem belőle, mi még ép,
de annyira, hogy már nem mutattam senkinek.
Nem vagyok öreg, de fiatal sem,
bár megélésre azt mondom, sok is…
És nem érdekel ki hiszi, ki nem,
én féltem, mi belőlem maradt mind!
És nem érdekelnek fölös-szép szavak,
eskük, se bálvány-ígéretek,
pláne kik így megváltoztatni akarnak,
mert e lecsupaszított egészem
átlát minden szitán, és sokan
nem tudják, hogy mi vagyok, büszke-dicsőség:
Mert elveszíthetem mindenem,
állhatok, dőlhetek, csalódhatok,
és lehet még bármi, mi széttép,
de már nincs olyan, hogy elvesszen az én!
Benedek Elek: Az erdő télen
Nem tud betelni a lelkem veled!
Szép vagy, ha fáid daltól hangosak,
Legszebb vagy télen, mikor néma vagy.
Hogy nyargal át a szél hókebleden,
S te meg sem mozdulsz, alszol csendesen!
Hahó! Hahó! Vadászok kürtje szól.
Mit bánod azt te? Tovább aluszol.
Nem, nem, nem alszol, te csak álmodol,
S a lelked messze, messze jár, ahol
Örök tavasz van, rózsák nyílanak,
S dalos erdőre mosolyog a nap.
Hej, a te álmod milyen bús lehet!
Némán szenvedni át a zord telet!
Sem dal, sem rózsa, semmid sem maradt,
Száraz levél csak, az is hó alatt!
Szenvedsz és hallgatsz. Óh, e némaság
Az emberek közt, milyen ritkaság!
Üvölt a szél, s tűröd fenségesen,
Vársz a tavaszra nyugton, csendesen.
Óh, erdő, erdő, sűrű rengeteg,
Nem tud betelni a lelkem veled!
Szép vagy, ha fáid daltól hangosak,
Legszebb vagy télen, mikor néma vagy.
2025. december 10., szerda
Ágai Ágnes: Kamaszságok
Nagymama mindenre fokhagymát
és kamillateát javasol,
nagyapa szerint legegészségesebb a kisüsti,
apa és anya tablettákat szednek,
én rágózok és szotyolázok.
Csoóri Sándor: Akkora Nap süt
Árnyékba fut a gyík, árnyékba surran kezem.
Te tudtál ilyen júliusi lánggal sétálni fejem fölött.
Erdők árnyéka kellett magamat elrejtenem.
Halotti beszéd és könyörgés (1192–1195 között)
Egykori feltehető olvasat:
-------------------------------
Látjátuk feleim szümtükhel,
mik vogymuk: isá, por ës homou
vogymuk. Mënyi milosztben
terömtevé elevé miü isëmüköt
Ádámot, ës aduttå valá neki
påråadicsumot házoá. Ës mënd
pårådicsumben valou gyimilcsëk-
tül mondá neki élnië. Hëon
tilutoá űt igy fá gyimilcsétűl.
Gye mondoá neki, mérët nüm
ënëik: iså, ki napon ëmdöl
az gyimilcstűl, hålálnek
håláláål holsz. Hådlåvá
holtát terömtevé Istentűl, gye
feledevé. Engedé ürdüng intetüi-
nek, ës ëvék az tilvot
gyimilcstűl. Ës az gyi-
milcsben hålálu evék. Ës az gyi-
milcsnek úl keseröü valå
vizë, hugy turkolåt migé szakasztja
valá. Nüm hëon mogánek, gye
mënd ű fajánek hålálut ëvék.
Haraguvék Isten, ës vetevé űt
ez munkás világ belé: ës lëün
hålálnek ës pukulnek fëszë,
ës mënd ű nemének. Kik azok?
Miü vogymuk. Hugy ës tiü
látjátuk szümtükhel: iså, ës
nüm igy embër múlhatjå ez
vermöt, iså mënd azhuz járou
vogymuk. Vimádjuk Uromk Isten
këgyilmét ez lélekért, hugy
jorgasson ű neki, ës kegyigy-
gyën, ës bulcsásså mënd ű
bűnét! Ës vimádjok szen[t]
åhszin Máriát ë boudog Miháël
århångyëlt ës mënd ångyëlkot,
hugy vimádjanak érëttë! Ës
vimádjok szent Pétër urat,
kinek adot hatalm oudaniå ës
këtnië, hogy oudjå mënd
ű bűnét! Ës vimádjok mënd
szentököt, hugy lëgyenek neki
segéd Uromk szinë eleüt, hugy
Isten iü vimádságok miá bul-
csásså ű bűnét! Ës szobodohhå
űt ürdüng ildetüitűl ës pukul
kínzatujátúl, ë vezessë űt pá-
rådicsum nyugalmå belí, ës adjon
neki münyi uruszág belé utat
ës mënd jouben részët! Ës
kíássátuk Uromkhuz hármúl:
kyrie eleison!
Szerelmes brátim! vimádjomuk
ez szëgín embër lilkíért,
kit Úr ez napon ez hamus világ
timnücë belől menté, kinek ez
napon tëstét tömetjök; hogy
Úr űt këgyilméhel Ábråám,
Izsák, Jåkob kebelében helhezjë;
hugy bírságnap jutván mënd ű
szentëi ës ünüttei küzëkön
jou felől johtatniå íleszjë
űt! Ës tiü bennetük.
Clamate ter: kyrie eleison!
Értelmezés:
---------------
Látjátok, feleim, szemetekkel,
mik vagyunk: íme, por és hamu
vagyunk. Mennyi malasztban
teremté kezdetben [Úr] mi ősünket,
Ádámot, és adta vala neki
paradicsomot házzá. És mind[en]
paradicsomban való gyümölcsök-
től monda neki élnie. Csupán
tiltá őt egy fa gyümölcsétől.
De mondá neki, mért ne
ennék: „Bizony, [a]ki napon eendel
az[on] gyümölcstől, halálnak
halálával halsz”. Hallá
holtát teremtő Istentől, de
feledé. Engede ördög inteté-
nek, és evék az[on] tiltott
gyümölcstől, és az[on] gyümölcs
ben halált evék. És az[on] gyümölcs-
nek oly keserű vala
leve, hogy torkát megszakasztja
vala. Nem csupán magának, de
mind[en] ő fajának halált evék.
Haraguvék Isten, és veté őt ez
munkás világba: és lőn
halálnak és pokolnak martaléka,
és mind[en] ő nemének. Kik azok?
mi vagyunk. [A]hogy is ti
látjátok szemetekkel: Bizony,
egy ember sem kerülheti el ez
vermet, bizony, mind ahhoz járó
vagyunk. Imádjuk Urunk Isten
kegyelmét e lélekért, hogy
irgalmazzon őneki, és kegyelmez-
zen, és bocsássa mind[en] ő
bűnét! É imádjuk Szent
Asszony Máriát és Boldog Mihály
arkangyalt és mind[en] angyalokat,
hogy imádjanak érte! És
imádjuk Szent Péter urat,
akinek ad[at]ott hatalom oldania
és kötnie, hogy oldja mind[en]
ő bűnét. És imádjuk mind[en]
szenteket, hogy legyenek neki
segedelmére Urunk színe előtt, hogy
Isten ő imádságuk miá bocsás-
sa ő bűnét! És szabadítsa
őt ördög üldözésétől és pokol
kínzásától, és vezesse őt pa-
radicsom nyugalmába, és adjon
neki mennyországba utat,
és mind[en] jóban részt! És
kiáltsátok Urunkhoz háromszor:
kyrie eleison!
Szerelmes Testvéreim! imádjunk
e szegény ember lelkéért,
[a]kit Úr e napon e hamis világ
tömlöcéből mente, [a]kinek e
napon testét temtejük, hogy
Úr őt kegyelmével Ábrahám,
Izsák, Jákob kebelében helyezze,
hogy bírságnap jutva mind[en] ő
szentei és kiválasztottai között
jobb felől iktatnia élessze
fel őt! És tibennetek. Clamate
ter: kyrie eleison!
Forrás: Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)