Olyan vagyok mint szélcsendben
az ágról leválni készülő levél,
melynek szárában egyszercsak
megpattan valami, és magától
elindul lefelé.
2026. január 9., péntek
Ágai Ágnes: Kérdés
Az oltáron hímzett terítő.
A halott arcán szemfödél.
Az ágyúk csövén lombkoszorú.
Ágyékunkon textília.
Ajkunkon szavak.
Mikor vagyunk leplezetlenek?
Rónay György: Leltár
A virágokat és a madarakat is,
s ahogy zizeg a nád, ahogy csobban a víz;
de legjobban talán mégiscsak ezt szerettem:
a csöndet körülöttem s a kék eget felettem.
Trausch Liza: Van bocsánat
" Hiszen Tenálad van a bocsánat, hogy féljenek téged."
Zsoltár 130,4
A bűnre egyetlen megoldás van, több nincs: a bocsánat. Sokszor próbálod elfelejteni bűneidet, jóvátenni, kimagyarázni, magadat igazolni. Egyik sem megoldás. Vajon örömüzenetként hangzik-e most a számodra, hogy van bocsánat?! Az Úrnál mindig van. Nála mindig van egy nyitott ajtód. Emberek becsukhatják, és mondhatják, hogy soha nem bocsátok meg. Lehet, hogy egy koporsó csukja be az ajtót, és akkor sincs bocsánat. Lehet, hogy a bűnnek csak azt a részét látod, amit emberek ellen vétettél. Elfelejted a nagyobbat, amit az Úr ellen vétettél. Minden bűn felségsértés, mert a szent Isten parancsa ellen vétesz. Ezt csak Ő bocsáthatja meg. Nem olcsó bocsánat ez! Isten bocsánata drága bocsánat. Vedd komolyan az Igét: "Tisztábbak szemeid, hogysem nézhetnéd a gonoszt" (Hab 1,13). Minden bűnnek jogos és igazságos büntetése van. Jézus Krisztus azért jött, hogy magára vegye bűneidnek minden következményét, büntetését. Megláttad-e már igazán a magad számára a keresztet a Golgotán? Átélted-e, hogy Jézusnak minden szenvedése érted történt? Álltál-e csak egyszer is úgy a kereszt alatt, hogy megértetted, Jézust a bűneid juttatták ide? Amit kezeddel vétkeztél, azért az Ő kezeit szögezték át. Lábad sok görbe útjáért az Ő lába vérezett. Agyad iszonyú gondolataiért volt fején a töviskorona. Nyelve, amelyik soha nem mondott álnokságot, ínyéhez tapadt, amikor kimondta: " Szomjúhozom!" Érted már, hogy miért egyetlen megoldás bűnödre a bocsánat, és hogy csak Nála van bocsánat? Ha igazán szereted Őt, ne okozz fájdalmat Annak, Aki szenvedett érted!
Forrás: részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra című könyvéből.
2026. január 7., szerda
Árvai Emil: Találkozás
Leírnám, de nem tudom;
amikor sírsz boldogan...
Mint damaszkuszi úton
Saul Jézusba rohan.
Árvai Emil: Pálfordulás
el sem érve úticélomat.
Senki erős meg nem alkuszik,
életet vagy halált osztogat.
Ő, akit csak öldökölni vágytam,
arca fényét szegte ellenem,
szétolvasztva nagyravágyó szárnyam,
elvakítva elvakult szemem.
Názáreti így győzött le engem,
átölelt, hogy hű rabja legyek;
rossz Saulból Pál apostol lettem:
jó hírt várva várnak nemzetek.
Várnai Zseni: Alkonyi fény
hogy belenyugszik sorsába a lélek,
az állat is elbúvik, vackot ás,
úgy megy neki a végső szenvedésnek.
Reszket az ág, mikor a lombja hull,
sír a virág, hogyha fonnyad a szirma,
csak én legyek bölcs, mikor alkonyul,
mikor rámmered ifjúságom sirja?!
Nem, nem vagyok bölcs, rázom rácsomat!
Lelkem, lankadó test ölébe zárva
kínlódja ki az élő lángokat,
mert nincs és nem lesz holtig nyugovása.
2026. január 6., kedd
Guillaume Apollinaire: Búcsú
Letéptem ezt a hangaszálat.
Már tudhatod az ősz halott.
E földön többé sose látlak.
Ó idő szaga hangaszálak.
És várlak téged tudhatod.
Vas István fordítása
Stefan George: Tájkép
kóborlásunk s víg rabságunk a fák
között, mikor a lobogó cinóber
bokrokon s a fémzöld fenyvesen át
fákat látogattunk, két néma vendég,
civódva, szétválva, szerelmesen,
míg az ágak is a jövőt figyelték,
az álom dalát, mely majd megjelen -
Előbb egy patak fürge kacagása
volt a vezetőnk a mélységen át,
de megszökött a halk homály alá s a
zokogását nem hallottuk tovább,
s e csavargás nekünk annyira tetszett,
hogy eltévedtünk. . . a fény elborult. ..
És aztán egy szamócás esti gyermek
mondta meg, hol a sűrűben az út:
az omlós ösvény fölé néma lomb hullt,
egymást óvtuk, hogy fogózz és vigyázz,
és végül a ritkuló ágakon túl
elénk tárult a völgy s a messzi ház -
Az utolsó fától karunk a félig
mohos törzset ölelve búcsúzott. ..
S virágos út vitt a gyönyörű célig,
és ég és föld színaranyban úszott.
Szabó Lőrinc fordítása
Hidas Antal: Míg szeretlek élek
meg nem halok, élek.
Sarkcsillagként vezetsz,
haláltól nem félek.
Távolság és idő
széjjel nem tördelhet.
Szerelmed egyre nő,
oldja e förtelmet.
Vonszolhat a vihar,
förgeteg forgathat:
Vakmerő óhajjal
állom e borzalmat.
Szeretlek oly nagyon,
mint ahogy soha még.
Nő a fű. Hallgatom
zizegő énekét:
tavasz lesz, tavasz van
Felvonul az élet,
tüzel a tavaszban
Míg szeretlek élek.
Anna Ahmatova: A szerelem
Hol mint kígyó, lopakodik,
bűvöl-bájol, szívünkbe surran,
hol szelíd galamb, napokig
burukkol fehér ablakunkban,
violaillatként repül,
vagy csillanó szép jégciráda...
De vezet, rendületlenül,
egy nyugtalan, nehéz világba.
Hegedű húrján sír-nevet...
S a szíved elszorulva dobban,
ha hirtelen fölismered
egy először-látott mosolyban.
Rab Zsuzsa fordítása
Csanádi Imre: Első hó köszöntő
angyalváró
gyögyehulló
gyöngyvirág-hó-
csupasz bokrok
csipkézője,
fák fodros
fejkötője,
kerítések
keszkenője,
hegyek-völgyek
ünneplője.
Csorba Győző: Hó-hivogató
ha hó hullna halomba,
ha már fű sincs, levél se,
betakarna a tél mindent fehérbe.
Kétkarácsony utolján,
ünnepnapok kihunytán,
fakó végén az évnek,
de jólesne kevés derű a szívnek!
Hét álló nap havazna?
Ha tenné is mi haszna?
A hó alól csak-újra
az a csúf sár a hó alól kibújna.
Kevés derű mi lenne?
Szépségtapasz a sebre.
Alatta mint előtte,
ami sajgott, úgysem engesztelődne.
Azért mégis, ha így is,
ha ez csöppet segít is,
de jó volna, ha volna,
ha a friss hó falut-várost bevonna!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)