2023. október 31., kedd

Kiss Ottó: Visszafelé hull a hó - Versek gyerekhangra










Tudod apa, az lenne jó, 
ha eggyel többször jönnél haza, 
mint ahányszor elmész.  


Szeretem, ha hull a hó. 
Azt is szeretem, amikor 
apa eljön hozzánk, de nem 
szeretem, amikor elmegy. 
Olyankor a szívemben 
visszafelé hull a hó.   


A boldogság az, 
amikor sokat kapunk. 
A fájdalom az, 
amikor ezt mind elveszik. 
Én nem akarok boldog lenni többé, 
mert az egyszer nagyon 
fájni fog. 

*

Amikor vacsoráztunk, 
anya lefestette a Napot, 
persze csak szavakkal, 
de a képzeletemben nem a Napra, 
hanem legjobban egy csillogó 
hógolyóra hasonlított, 
a felhő pedig, 
mert az is volt a festményen, 
egy tintahal képében 
úszott nyugat felé, 
le a tenger mélyére, 
oda, ahol sötét van. 
Csak a hógolyó 
ragyogott fent továbbra is, 
mintha mindig ott akarna maradni, 
akár apa nagy fehér tányérja 
a konyhaszekrény tetején. 

*

Anyától apáig egyetlen út vezet, 
az, amelyiken a hatos autóbusz megy. 
De ez a járat azóta nem közlekedik, 
amióta apa feleségül vette anya 
régi barátnőjét, a Cédát. 


Ma vettünk egy kutyát, aki 
anya szerint sokkal többet játszik 
majd velem, mint a papa valaha is. 
De szerintem a Terri egyáltalán 
nem hasonlít a papára. 
Négy lába van és sokkal alacsonyabb. 


Az igazi dolgok 
nagyon mélyen vannak. 
A feneketlen tó 
fenekénél is mélyebben. 
A szívem körül valahol. 

*

Azt mondta a Márió, hogy a spenótot 
és a répafőzeléket kimondottan szereti, 
csak azért nem eszi meg őket, 
mert olyan nagyra nő, hogy ha 
lefelé néz, elszédül.  

A Máriónak, tudod, sok mindenben igaza van. 


Régen, amikor az emberek még 
némák voltak, a halak gyűlést 
tartottak, sajnálkoztak egy csomót 
az emberek miatt, aztán nekik adták 
a beszédet. Ezt anya mondta. 
Én meg azt mondom, ha kicsit nagyobb 
leszek, összegyűjtöm a szavakat egy 
műanyag zsákba és beleöntöm őket a 
tengerbe. 
Hadd beszéljenek ezután a halak is.  

Kiss Ottó: Visszafelé hull a hó - Újabb versek gyerekhangra












Úgy érzem magam, 
mint a hal, 
akit kihorgásztak. 
Márióval egy zsinór köt össze, 
ami láthatatlan, 
de mégse lehet elszakítani.                      

*  

A gólya 
sokkal okosabb 
az embernél, 
mert nemcsak 
a vízben meg a földön jár, 
de repülni is tud. 
Nemhiába 
hitette el mindenkivel, 
hogy ő hozza a kisbabát.                      

*  

Amikor a doktor nénihez értünk, 
anya levette a kabátomat, 
meghámozott, 
mint egy narancsot. Milyen édes 
ez a gyerek, mondta a doktor néni, 
pedig savanyú arcot vágtam, 
és féltem is egy kicsit, 
legszívesebben az ágy alá 
bújtam volna, 
vagy a szoba sarkába, 
hogy csalogassanak elő, 
a doktor néni és anya, 
becézzenek meg simogassanak 
a szavakkal, hogy érezzem: 
jön elő belőlük a szeretet, 
és megtalál, 
hiába bújok el.                      

*  

Ma szerencsés napom volt: 
találtam egy négylevelű lóherét.                      

*  

Ha valaki csuklik, 
az azt jelenti, 
hogy emlegetik. 
Ezt egy néni mondta 
a buszmegállóban. 
Anya meg azt mondta, 
hogy biztosan 
apa emleget minket, 
azért csuklottam. 
És amikor mindnyájan, 
a néni, 
anya, 
meg én is 
emlegetni kezdtük 
az autóbuszt, 
azonnal meg is érkezett.  

Egy nagy kék csuklós.                      

*  

Amikor a Márió 
anyja meg apja elváltak, 
ő kutyát kapott ajándékba. 
Megkérdeztem a papát, 
hogy velük mi van, 
de azt mondta, 
hogy ők soha nem válnak el, 
mert annyira szeretik egymást.  

A kutyát már meg sem említettem.                      

*  

Az este 
olyan sűrűn villámlott, 
hogy azt hittem, 
nappal van. De eső 
nem esett, 
és az ég sem dörgött. 
Gondolom, 
nem voltak mérgesek 
ott fenn, 
csak nem bírtak elaludni, 
és kapcsolgatták a lámpát.                      

*  

Máriónak 
meg a biciklinek 
vannak hátrányai. 
A biciklin nem lehet játszani, 
Márión meg nem lehet biciklizni.                      

*  

A vonatsínek 
egymás mellett 
mennek, 
de valahol messze 
összeérnek. 
Apa szerint csak a végtelenben.  

Apa és anya 
is egymás mellett 
mennek, 
én meg középen, 
mert én vagyok a végtelen, 
ahol ők összeérnek.                      

*  

Amikor hazaértünk, 
anya visszahallgatta 
a rögzítőt. 
Apa üzent a kiküldetésből, 
de csak annyit, 
hogy szép a Tisza, 
olyan, mint egyszer régen. 
Anya erre sírni kezdett, 
sok víz folyt le 
a szeméből, 
de nem volt szomorú, 
inkább szép volt. 
Olyan,mint a Tisza egyszer régen.                      

*  

A bábuk közül 
a marionett hasonlít 
legjobban az emberhez. 
Minden ízét 
külön zsinór segítségével 
lehet mozgatni, 
és felülről irányítható.                      

*  

Jön az árvíz, 
mondta anya. 
Jön az árvíz, 
mondta, 
és félrenézett. 
Jön az árvíz, 
idézte riadt tekintettel 
Petőfi Sándort, 
pedig akkor még csak 
patakokban 
folyt arcáról a könny.                      

*  

Ami nem történik meg, 
az az éjszaka. 
És ami megtörténik, 
az a nappal. 
Hogy egyszer 
teljes világosság legyen, 
előbb-utóbb mindennek 
meg kell történnie.  

2023. október 29., vasárnap

Gyurkovics Tibor: Egy Dáliának








Én már csak abból élek ha adok
neked szívet virágot kacatot
csókot csapongást örömet
nem tudom mit csináljak nélküled?

Nem tudja mit csináljon kezem,
csak ha rád várok akkor létezem,                  
csak akkor lélegzem, ha csókolok
a csókjaidból levegőt szívok.

Őrjöng a tér és szétrobban a perc:
mit csinálsz? hol vagy? szeretsz? hogy szeretsz?
csalánként perzsel a torok,
megfulladok s te nem tudod.

Csak attól élek ha rád gondolok
szívemben látom lengő alakod
benned veled általad szeretem
halálomat – s maradék életem.

Pilinszky János: Zűrzavar - Valaki

ZŰRZAVAR  

Egy nemlétező résen át 
nézi a szörny, de nem látja a mennyet. 
A megsemmisült pillanat 
kulcslukán át hiába leskelődik. 
Ettől lesz egyre súlyosabb 
és egyre könnyebb. 
Az, hogy semmit sem lát, 
szíven üti, holott a szörny 
valójában nem létezik. 
Csak én vagyok. Én, te, meg ő. 
Istenem, irgalom!  

VALAKI  

Egy tökéletes körön, vagy még inkább 
egy tökéletlen oválison át 
nézi Isten a szörnyet. Millió 
arc, kéz, köröm egyvelegét. 
A háttérben hosszú és néma ágy; 
közönséges párna és paplan. 
A szörny patája átüti a padlót, 
mire valaki elsírja magát.

Illyés Gyula: Könnyű












Kezed kezembe, 
tekintetem tekintetedbe már, 
mint folyó a mederbe, 
mint szájra a pohár. 
Alakod könnyű képe rezge 
fénnyel, színnel tömött fejembe, 
mint őszi fák 
lombjára ha csak egy madár.  

Elrendeződik a világ.

Radnóti Miklós: Október

Hűvös arany szél lobog, 
leülnek a vándorok. 
Kamra mélyén egér rág, 
aranylik fenn a faág. 
Minden aranysárga itt, 
csapzott sárga zászlait 
eldobni még nem meri, 
hát lengeti a tengeri.  

1941

2023. október 25., szerda

Kiss Ottó: A játékban az az igazságos












A játékban az az igazságos, 
hogy bármi lehetek.  

Ha akarom, orvos, 
ha akarom, beteg, 
ha akarom, kalauz.  

A játékban csak az 
nem igazságos, ha 
Márió is éppen az akar lenni, 
ami én. Olyankor 
mindig folyó leszek, 
kilépek a medremből, 
és mindenkit elöntök: 
az orvost, a beteget 
és még a kalauzt is. 
Csak pont Máriót 
nem tudom elönteni, 
mert ő akkor mindig hajó lesz.  

És ez az, ami a játékban 
nagyon nem igazságos.

2023. október 23., hétfő

Baranyi Ferenc: Egyedül




Az a magány: aludni térni  
egyszál-pucéran olyan ágyba,  
melyben néhány nappal előbb még  
szeretőd válla volt a párna;  
mint alma-álom, rádvirult a  
lánymell, kezedbe kerekedvén,  
s most gömbölyű homályt szorongatsz  
az éj didergő, vézna testén.     

Elküldtelek – s én érzek úgy, mint  
akinek az útját kiadták,  
ujjaim teli kosarából  
elgurultak az aranyalmák,  
füled kelyhébe összegyűjtve  
elvitted felforrt suttogásom,  
formád nyomának mélyedése  
hűsen ásít a szalmazsákon.     

Voltál test-méretű valóság –  
hiányod mindenségnyi semmi,  
köröttem bizsereg a csönd már,  
mellemet kiáltás repeszti,  
kiáltozom, de visszalengő  
illatod éri felszakadt szóm,  
s csitulok, mint aki magában  
dúdol, ha kopognak az ajtón.     

Ne fordulj meg, nem lenne úgysem  
megoldás már a visszatérted,  
csak úgy maradok meg neked, ha  
nem hallod, hogy kiáltok érted,  
máskor bennem csodát csodáló  
szemed kihűlne most, ha látna,  
megfosztva gőgöm mákonyától  
visszatérésed megalázna.   

Kassák Lajos: Magam örömére

Kint jártam a hegyen s a kosaram teleszedtem gyümölccsel 
mire hazaértem a felét uton-utfélen elhullattam.     

Hogy körülültük az asztalt, mindenkit jószivből kinálgattam 
egy zöld héju alma maradt utoljára, gondoltam ez az enyém lesz.     

Alig hogy nyultam utána, egy másik kéz is kinyult a tál fölé 
idegen kéz volt, de hogy érintettem, árnyék suhant át a szivemen.     

A gyümölcsből nem maradt nekem semmi, de sohse felejtem ezt az estét 
tizen ültünk az asztalnál s egy lány, mintha gonoszul incselkedett volna velem.     

Aztán felébredtem, mert mindez csak álmomban történt ilyen gyönyörüen 
egyedül álltam a reggelben és éreztem, hiába is vágyakozom 
a lány után, akit nem ismerek s aki talán engem se ismer.

Baranyi Ferenc: Előled is hozzád

Szeretni foglak tegnapig. 
Jövőd múltamba érkezik 
s múltadból érkezik jövőm. 
Csak tegnapig szeress, de hőn. 
Mielőtt megismertelek, 
már szakítottam rég veled, 
nem is tudtad, hogy létezem, 
és szakítottál rég velem, 
elváltunk végleg, mielőtt 
megjelentünk egymás előtt, 
én jobbra el - te balra át. 
S most jobb a ballal egybevág. 
Kiadtad utamat s utad 
kiadtam én is. Menj. Maradj. 
te érted ezt? A távozó 
nem el, de feltűnik. 
Hahó, hahó! Csak erre! Jőjj! Eredj! 
Isten hozott! Isten veled! 
Isten veled! Isten hozott! 
Futok tőled s hozzád futok,
s te tőlem énhozzám szaladsz, 
előlem is hozzám szaladsz - 
ki érti ezt? Ki érti azt?  
Megfoghatatlan. Képtelen. 
Szerelem ez? Alighanem.

2023. október 22., vasárnap

Kormányos Sándor: Mint az ősz...












A lélegző csendben 
hasztalan kereslek, 
magány köszön, mint 
régi ismerős, 
nyomában hiányod 
ballag át az úton 
s mellém szegődik, 
halkan mint az ősz...

Kormányos Sándor: Úgy viszlek...



Nem vagy sehol, csak szívem mélyén érzem, 
hogy lüktet a csend s a halkuló világ 
úgy sóhajt érted mint kint az őszi erdőn 
a levele után rezzenő faág.                                                                                                       
Nem vagy sehol, csak konok némaságom 
őríz, mint álmot, mint elvesztett csodát, 
s mint nyarak tündöklő mosolyát az őszbe, 
úgy viszlek magammal emlékként tovább.

Kormányos Sándor: Te és én...




Én mindig rosszul tippelek, 
te mindig rosszul tippelsz, 
én úgy tudtam, hogy ismerlek már, 
azt hitted, hogy ismersz.   

Én megálmodtalak téged, 
te megálmodtál engem, 
s az álmainkat valóságnak 
hittük mind a ketten...  

Nagy Gáspár: A szerelem ideje

Hajnaltájban megfogtalak, 
reggelre nyakamra kötötted a rétet, 
délre a tóba húztál, 
harangkondulásra elvesztettelek, érzem.  

Tegnapelőtt és azelőtt tudom a nádba, 
holnapra fehérebb lettem a hónál, 
tegnap mindenütt kereslek, 
holnaputánra sehol se voltál.

Kányádi Sándor: Még süt a Nap…












Még süt a Nap, még sütöget, 
csak reggelente van hideg, 
csak estelente kéldegél 
újra és újra föl a szél. 
Csak az éjszakák, csak azok 
hűvösek, mint a csillagok. 
Napközben meleg van, meleg. 
Sütkéreznek a verebek. 
Duruzsolnak a darazsak. 
Napfényben fürdik a patak. 
Gúnárok, gácsérok, tojók 
élvezik még az úsztatót. 
De a reggeli hideget 
feledni többé nem lehet, 
sem az esték, sem a sötét 
éjszakák csillag-hűvösét; 
tudják mindezt a levelek, 
s a fáknak búcsút intenek.