Üres az udvar fenn a hegyen. Egyedül vagyok.
Lehet, az utolsó verset írom most hozzátok.
Este van.
Búcsút nektek intek, távoli csillagok.
Mind ott vagytok az űrben. Mint magok, mint égő lámpák.
Egyre sötétebb van, már nem látom
amit írok. Csak egy árnyat látok,
a ködben keres valakit. Biztosan a paraszt
jön a lejtőn,
vállán a kasza
Dabi István ford.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése