Kardos Csongor: Dal

 Lehámlik rólam a világ, a nagy féreg,

mint őszbe hajló platánokról a kéreg.

Madarak röptét hordja a szürke szél,

nehéz köntösében közeleg a tél.

Nyugtalan zörög a szalma

s kitárul a csend –

Isten ölelő karja.