Gábriel vagyok mondta halkan
ahogy belépett
a szobába
s nehogy feldöntsön
valami széket
vakitó-fehér szárnyát
még a küszöbön
összezárta
Mária hátrébb
húzódott ijedten
Néhány pillanatig
csak nézték egymást mind a ketten
Arca szemöldöke
az óriási sebesség hevétől
nedvesen csillogott még
A szoba megtelt fényességgel
S minden átmenet nélkül
énekelni kezdett a vendég
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése