(Jelenet egy filmből)
Már néma vagy, akár a hóesés
gazdátlan, téli udvarok felett.
Mint kondulás a városon keresztül
felkelsz, s a színfalakba ütközöl.
Kezed közé temetve el magad,
már néma vagy akár a hóesés.
Lesz-e folyó, mi arcod visszaadja?
Kötélen jársz a széksorok fölött.
*
Szerelmed-e, bánatod nagyobb?
A virágot szívedhez szorítod.
*
A mozdulat zászlóját lengeted,
lebegsz, komor festéken víz csorog,
zuhansz, fehér csatakban homlokod –
a végtelen, mint képzeletbeli
tenger magányos partját elnyeli;
hol jársz te már – mint roppant víztömeg
az álmatlan, keserű éjjelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése