részlet
ÁPRILIS
egyszer régen
egy áprilisi télben
valaki hiányzott nekem
de már nem tudom ki volt
nem te
akkor még fent laktam
tücskökkel bogarakkal
azóta egyre lennebb
költöztet az idő
más itt a vágy is
és mindig számít hogy vagy
valahol egy fenti világban
itt lent nincs szónoklat
itt nem úgy okos a világ
de hallani mégis minden melódiát
a szerelem örökös kardalát
és mégis
néha visszavágyom
néha hátrahagynám az egész világom
1 percért
egyetlen napfényes percért
amelyet veled tölthetek
MÁJUS
a hallgatókhoz
a hátsókhoz
az elfeledettekhez
a nem panaszkodókhoz
a pátoszt csendesen viselőkhöz
is jön tavasz
nem hoz titkokat
nem adja vissza mit elvett
és mégis
ha hull a permet
titkolnivaló melegség jár át
valami egészen egyszerű
nem okos nem ésszerű
mindentől távoli örök
mint az esőáztatta föld
úgyis oda térsz haza
a többi
szép okos felettébb nagyszerű dolog
el fog illanni
akár a tavasz
és ha hagyod
ha nem viszed magaddal
a föld szagát
ha hagyod
hogy valami más
járja át
a helyet hol
lehetsz
kiszikkadt nyarak
jönnek rád
és semmit nem váró telek
s lassan
elhagy az emlékezet
MÉG MÁJUS
nem tudom befejezni
mindig elkezdem szépen
dallamosan
ügyesen fázósan
de nem tudom befejezni
úgy ráz a vonat Kemecséig
hogy írni sem lehet
megfut a toll a papíron
kinézek
szürke ég vizes földek
be kellene fejezni
nem lehet
bal felől árusok bolhapiac
jobbra temető
középen a vonat
be kéne fejezni
amíg még lehet
amíg tart még a jó emlékezet
amikor még szerettél
amikor még szerettelek
mondod
és nem merem elmondani
neked
hogy csak a kezdet szép
s a vég esetleg csöndes
de ami közöttük van
fölösleges
nem érsz el soha hozzám
az ajtómon óriási lakat
várom
a kulcsot
de nem leled
[mindig azt álmodom
Pátrohánál még megvolt, de
Ajakig elveszett]
és nincs nálad nem találod
hiába mondom hol keresd
így hát mire a hold alászáll
lelebeg egy sugáron
s az ajtón beoson az éji bűvölet
némasága
te már messze jársz
a titkok elbújnak előled
türelmetlenség átka sújt
nem érzel soha mélabút
s nem ismered fel a zárakat sem már
még várlak
bár talán nem kéne
úgyis mindig csak kívül járhatsz
s bár tudom építesz
(hordod a téglát a maltert)
ami lesz – az sem a te házad
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése