Hajnali halk moha kelti az alvó erdei csöndet,
lomb se köhint, a madár csőre üres, remegő
kis szive, mint kisnyúl a bokorban félve lapul meg.
Kéklik az ég, befagyott, mint hegyi tó vize, majd
fölmelegíti a nap, s tere lesz boldog madaraknak,
sárgarigó fütyörész, szél fuvolája zihál,
megvirradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése