Bella István: Szeretkezéseink

8.

Szeress, szeress, a meztelen havon
tíz szablya szánt, tíz boldog fájdalom.

Csónak suhan hajamon. Jég etet
vállamon hömpölygő mezőtüzet.

Fény hull. Kés hull. Szempilláim mögött
havazik: pillantásaidba ütközök.

Reszkető tér. Pillék és levelek.
Augusztushasú nyárfaéj remeg.

Ejtőernyőbe csavarva, hanyatt-
fekszem az ágyon, elborít hajad.

Fölöttem, hallom, suhan kezed.
Szempillámmal érintem az eget.

          Ezt az éjt csak a szemed oltja ki.
          Ezt a fényt csak a kezed mondja ki.

          Ezt a színt nem lehet fölbontani.
          Ezt a kínt nem lehet kioltani.

          Ezt a földet nem lehet mondani.
          Ezt a csöndet nem lehet hallani.