Áttöröm a föld kérgét,
téglát emelek és követ mozdítok,
amikor melengető napod
sugara hívogat.
Boldogan hirdetem a tavaszt,
míg meleged egyre bontogat.
Május zsongásában
magasztalásodra megrázom
ezüstös csengőimet,
és érlelem fehér gyöngyszemeimet.
E gyöngyszemek
Téged tükröznek, Istenem,
és a világ sok-sok könnyét
fölszívni és magukba rejteni
igyekeznek.
Általában kedvelnek,
s nemcsak illatomért,
gyógyhatásomért is hálásak
a szívbetegek.
Törékeny alkatom, hosszú,
széles levelek védik,
ha netalán jégeső érí.
Amikor az idő múlásával sok apró
szemem aszottá, majd vörössé válik,
tudom, gyöngyöm országodban
hófehéren újból kivirágzik.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése