2019. február 27., szerda

Szűcs Balázs Péter: Indulás




Reginának hívnak. Azért hívnak így, mert a szüleim így neveztek el. Anyu és
apu a szüleim. Anyu szerint szépséges kislány vagyok, és apu szerint is.
       Egy nagyváros szűk utcájában élünk, s a családom olyan, mint a többi
család az utcában. Nem nagy és népes a családunk, anyával, apával és egy
hűséges kutyával élünk egy magas ház második emeletén.
       Mindenem megvan, szép ruhák, játékok, egyebek.
       Valamivel alacsonyabb termetű vagyok, mint a többi kislány. A szüleim
szerint azon nem lehet csodálkozni, hogy nem keresem a fiúk társaságát, de
az már különösebb, hogy a lányokkal sem töltök együtt túlzottan sok időt.
Az iskolában a szüneteket szeretem a legkevésbé. Leginkább egyedül szeretek
lenni, a hosszú folyosókon sétálni, a konyhában üldögélni, vagy korán reggel
a vöröslő napot figyelni, amint épp felkel, lassan, méltósággal. Szeretek az
okos kutyánkkal játszani.
       Az emberek nagyra tartják a fegyelmezettséget és a szelíd viselkedést
kiváltképpen dicséretesnek tartják. Én pedig fegyelmezett vagyok és szelíd.
Anyu és apu megtanítottak rá, hogy figyelmes és kedves legyek, és én az is
vagyok, olyan lány, aki ha azt hallja, hogy az iskolában egy osztálytársa
megbetegedett, azonnal meglátogatja. De nem maradok ott sokáig.
       Nagyon szeretem a fákat és a felhőket, de félek a madaraktól. A fák
szépek, a felhők kedvesek, de a madarak furák. Én pedig mindentől félek,
amit furának tartok.
       Régebben annyira szerettem a meséket és történeteket, hogy minden
reggel három mesét kellett nekem felolvasni, este pedig négyet, lefekvés
után. Amióta megtanultam olvasni, már magamnak olvasok. Legjobban a
tündérekről szeretek olvasni, mert a tündérek jók. A kedvenc tündéremnek
hosszú fekete haja, kék köpenye, megnyerő tekintete és különösen
rokonszenves mosolya van.
       A tündéreken kívül a varázslás is érdekel még. Szeretnék megtanulni
varázsolni, hogy tudjam, hogyan kell egy dologból valami mást csinálni,
mondjuk, hogy hogyan lehet labdává változtatni egy sapkát. És ez anyunak
is tetszene. Meg apunak is.
       De most mennem kell, mert sétálni megyünk, s a kutyát is visszük.
Remélem, ma is sok felhő lesz az égen. Most indulok. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése