Itt akkor a legszebb a táj, ha felhős az ég. Az erdők
és a puszták sűrű egymásutánja, a homokos földek
és a borókások, a százéves nyárfa a határban. Azon
gondolkodom, hogy hogy fogsz emlékezni rám.
Mi marad meg benned az itthoni sétákból, a
biciklizésekből a határban, kötődsz-e majd ide
legalább egy kicsit. Ez síkvidék. Alföld. Az is
eszembe jut, mostanában egyre sűrűbben, hogy
ki ültette a környékbeli erdőket. Mi lenne, ha az
egész környék egy végeláthatatlan fatenger lenne.
Nem tudom, maradt-e fenn bármiféle dokumentáció
az erdőtelepítőkről. Vagy mi az erdők neve. Talán
nem is lényeges, hogy mi marad meg belőlem benned.
A pusztaszag, a tücsökzene és a tehénlepények korongjai,
vagy egy mezítlábas öregember a vetésben. Nyomot hagyni felesleges.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése