Még alszom,
de közben sorakoznak a tények.
Fehérlik az ablak,
szürkül a sötétség,
a szoba kikászálódik a homályos térből,
ingatag, sápadt sávok
keresnek támaszt benne.
Sorban, sietség nélkül,
mert szertartás ez,
földerengenek a mennyezet és a falak síkjai,
elválnak a formák,
egyik a másiktól,
bal oldal a jobbtól.
Virradnak a tárgyak közötti távolságok,
csicseregnek az első csillogások
egy poháron, egy kilincsen.
Már nem csupán tűnik, hanem egészen van
amit tegnap félretoltak,
ami a padlóra esett,
ami a keretbe fér. Csak a részletek
nem kerültek még a látómezőbe.
De vigyázat, vigyázat, vigyázat,
sok jel mutatja, hogy visszatérnek a színek és
a legkisebb dolog is visszanyeri saját árnyékát
árnyalatával együtt.
Túl ritkán csodálkozom ezen, bár kellene.
Rendszerint az elkésett tanú szerepében ébredek,
mikor a csoda már végbement,
a nap beiktatódott
és mesteri módon reggeliséggé vált a hajnaliság.
Csordás Gábor fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése