gyémántos gyöngyeit,
a szomszédos szobán bolyongó lépteid
zenélnek meg-megállva.
A tükröt elhúzod - szárnyát behajtva tán -
az ablakmélyedéstől,
s a hosszú kulcscsomó szekrényed ajtaján
hintázva leng le és föl.
Hallom, amint íme, fölszítod a tüzet,
élesztgeted parazsát,
s a hallgatag falak körül elrendezed
a székek hallgatását.
Letörlöd a magas, karcsúlábú kosár
szélén a porszemecskét,
s gyűrűdhöz érve most megkoccan egy pohár
és cseng s tovább remeg még.
S ma este boldogabb öröm, mint bármikor,
hogy gyöngéden jelen vagy;
közel vagy, érzem és - nem látlak bár sehol -
hallom: mindig velem vagy.
Szegzárdy-Csengery József fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése