fehérlő gyolcsokba csavartan,
fülében visszhangzott még a kiáltás:
Lázár, jöjj ki!... s az éles, vakító
sugárzásba szeme belesajdult,
s érezte: béna tagjaiba friss
erő költözik, és akaratának
engedve keze, lába újra mozdul,
s mig testvérei: Mária és Márta
zokogva borultak nyakába,
arcát csókolva hosszan, boldogan,
tekintete távolabb siklott,
s észrevette: félrehúzódva
a sokaságtól, sápadt, csontos arcú,
fiatal férfi áll, szelíden
mosolyogva, nyugodtan, homlokán
mintha szikrázó sugárkoszorú
derengne, ahogy a lába előtt
heverő követ nézi elmerengve,
akárha semmiről se tudna;
és fölismerte benne Őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése