nézlek, mint magamban a csendet.
látlak: szüntelen saját kínomat.
távoli lakások magányában,
lelked engem hívogat.
egy vagyok veled,
mint hatalmas Ég
madárvágta-szele,
a mindenen győztes
Szeretet ős-lüktetése,
falakon áthatoló, láthatatlan,
átszúrt szívből áradó, izzó irgalom…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése