Ágai Ágnes: Csendélet

Puha szájjal csókol a csend. 

Nem történik semmi. 

Lágy krémfelhők mozdulnak. 

Lassan. 

Hozzám törleszkedik a csend. 

Szép, hosszú, 

végnélküli hallgatás. 

Letörli az emlékeket. 

Üres vagyok. Tiszta. 

A világ kihátrált belőlem. 

Meg kellene születni. 

De hova?