ahogy megremeg a kéz s az emlékezet
a visszafelé táguló egyszer-volt világ
feltüremkedik a homályló mélyből
– tavaszi földből a tavalyi dáliák
s amit eltemetettnek véltünk-hittünk
zöldre vált bennünk s növeszt ágat
levelet bont és lobbant virág-tüzet
s kigyúlnak a magas égi tájak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése