Mészkőbarlangjaikból –
Megelevenedett, fehér
Cseppkövek, és éhesen
Tátogni kezdenek.
Most már semmi sincs köztük,
És a világ között – hozzáköti
Őket az örökös éhség.
Apjuk a köldökzsinór,
Amin keresztül az élelem
Érkezik.
Saját csőrükkel
Vágják majd el,
Ha kirepülnek, és nem lesz
Rá többé szükségük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése