Tudod arra gondoltam,
hogy kiszolgáltatott
az ember nagyon,
ami körülötte történik,
hat rá szinte minden…
a mosolygós hónapok
mind megvidámítják,
ők úgy hatnak,
mint találkozás
a boldog emberekkel:
a fiatalos,
az üde tavasztól,
a melegítő nyártól megvidámodik
a halandó szíve is…
de aztán jönnek a morcos emberek,
közülük is legrémesebb a november,
a búval béleltsége átragad,
elmegy a kedv miatta
a nemrég még szeretett élettől is,
olyankor semmi nem segít,
a rossz hangulat ragadós,
a vele érkező szél, eső
az átázott cipő, mind,
mind elveszi a kedvet,
mintha csak testvér lenne
az ember és a november…
de talán, vannak olyanok,
akiket nem szomorít el
a csöppet se kedvesség,
akiben ott van szeretet,
azt nem irányítja a változó hangulat,
akinek a lelkében dal van,
az meglátja a szépet mindenben,
még benne is,
a morcos, morgós,
sokak számára elviselhetetlen öregben,
a hideg, a rideg őszutóban,
az enyészet bánatos hónapjában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése