Parancs János: Kurta sóhaj

várni és várakozni, 

amíg megszólal az Úr, 

tiszta edénye lenni 

nem ismert tartalmaknak, 

erre vállalkoztam ifjan, 

balgán és felelőtlenül, 

bárha teljesíthetném, 

amit fölvállaltam, 

ó, ha csakugyan tiszta 

edénye lehetnék a szónak!