Kalló István: Veled

Tenyeredbe ejteném a lelkem,  

Érezzem szívednek dallamát.  

Öledbe hajtanám az arcom,  

Megéljem tested akaratát.   

Fülembe rejteném a hangod,  

Tanuljam sóhajod szólamát.  

Elkérném válladról a gondot,  

Veled repülhessek tovább.