nyári csendben a diófa
alatt üldögélsz. Melletted
púposan áll a szalmakazal,
mintha csépléskor a nappalok
forróságát is belerakták volna.
Innen kitágul a hullámos
dombvidék. Itt merészeket és
nagyokat gondolsz.
Ide folyik a csend a hegyekről.
Kutyád tisztességgel megugat,
alig enged hozzád.
Meleg öleléssel átfogsz, és
titkosan egymásra nézünk.
A nyár ölében a padon
melléd ülök, és együtt hallgatjuk
a falu felől érkező harangszót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése