lassan vánszorog
egyetlen csillagom
úgy érzem
egy padon ülök a téren
vállamra madár száll
fejemben millió vágy és álom
lassan álomra hajtja fejét
a cigaretta lassan elég
az ujjaim között
és már nem emlékszem
szemed színére
a hajad illatára
nem emlékszem
szerettelek-e valaha is
lassú az út hazafelé
hosszú út síneken
buszokon és utakon
de nem tudok
úgy akár egy métert is megtenni
hogy ne gondoljak arra a napra
mikor először átöleltél
és szívemet befontad
a gondok és bánat
jégbe mártja a lelkem
hol vagy most nem tudom
de ez a nap is
lassan véget ér nélküled
nincs ami felvidítson
mondják
ne csüggedj
nem csüggedek
fáradt vagyok
végtelenül fáradt
tükörbe nézek
és látom
„a világ tenyerébe kalapált szeg,
holtsápadt,
csurom vér vagyok.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése