annak, ki távozik (vagy csupán távolodik,
útra készül, vagy haldoklik) — mindenképpen
kiáltsd ki, vagy suttogd el csak egyetlen jó tettét.
Egyetlen jó tette ugyan kinek ne volna?
Helyénvaló, mindenek felett helyénvaló így tenni
s nem, mintha kikre tartozik, vagy kiket érint,
nem tudnák: ám ő, éppen ő, az Ismeretlentől
nyűgözve és remegve, boldogan ocsúdhat, hallván
és beléfogódzhat az elszakadás pillanatának
szédítő szakadéka fölé kilépve; beleburkolódzhat
az elszakadás pillanatának dermesztő fagyától ütve
— a többi úgyis: csönd.
Kiáltsd, vagy suttogd:
egyetlen jó tettét ajándékozd a Nincstelennek,
a Rémült Indulónak.
Erre persze készülni kell, meg kell keresni s elől tartani
kiről-kiről — legalább egy — ilyen történetet.
S ez még időtöltésnek sem érdektelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése