tanyáznak - s mért a Vérmezőn a varjak?
Ki tudja? A galambot etetik tán
a hívek, nem hívek. . . A varjú meg
eszi, amit talál. Töppedt, fagyos hó
alól szemelgeti - rigókkal, verebekkel
együtt - amire lel. De mire lel
e gyümölcstelen téli sivatagban?
S mégis Északról, úgy november végén
hozzánk költözik és itt kitelel
fényes feketén, bús csőrrel, kövéren,
s büszkén jár kutyák, gyermekek között,
senkit se bánt, pockot se, egeret se,
de öntudattal jár - és meg se rebben
(mint a galamb) - ha közelébe lépek;
csak amikor már minusz tíz alá száll,
a hideg, akkor szól lázongva: kár, kár!
Kár, hogy nem röpült még délebbre le?
De itt telel — s ki törődik vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése