Aranyból, gyémántból
Egyszerű emberek
Rótták össze fából,
És szent lett a jászol...
Nem álltak körülte
Rangos urak, dámák
Jámbor, öreg barmok
Nyaldosták a lábát,
Amikor meglátták...
Nem volt pompa, tor, fény,
Csengő ezüstserleg,
Kis pásztorfiúcskák
Zsoltárt énekeltek
Örömén a percnek...
Nem volt gyönge testén
Drága selyem-pólya
Egy imás, szűz asszony
Takargatta gyolcsba,
S dajkálta, ápolta...
Ékes bíborpalást
Nem borult reája,
S ő lett a világnak
örök igazsága:
Királyok Királya...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése