Hamvas Béla

" Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. Még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás csak viszontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt." 

*

(részlet, A láthatatlan történet című esszékötetből)

A nap gondolata

A bizalmas barát ereje a hallgatásban rejlik.

Kálnoky László: Egyszerű fejfa

Arc, mit tükrözött a tiszta tenger, 

szétroncsolt a hullám, nem felelsz. 

Dallam, emberi ajkak lakója, 

házadat elhagytad, nem felelsz. 

Mondat, mit a föld porába róttak, 

elmosott a zápor, nem felelsz. 

Kör, mit madár írt a levegőbe, 

az a madár elszállt, nem felelsz. 

Láthatatlan lettél, néma lettél, 

mint aki sosem volt, nem felelsz.

Kálnoky László: Várakozás

Öregedőben a szív egyre várja, 

hogy valami kimondhatatlan, 

szem és homlok mögötti virradatban 

kezdődjék ég és föld színváltozása, 

s éjek, napok titkukról valljanak. 

Lassan száll fel a fakó boltozatra 

az elmosódott, lomha nap, 

s lenn a lapályra sárga fényt vet. 

Bozótosukban kushadnak az évek, 

s falánk vadállatarcuk eltakarják. 

A fölrepedt föld gyűrődéseit 

a sugarak mint hogyha kivasalnák. 

Az idő nagy békességben telik.

A gyapjas felhők kék mezőn delelnek. 

A legyezőalakban terjedő fény 

észrevétlen hatol be a homályba, 

ahol őslények árnyékai élnek, 

és történelem előtti szerelmek, 

míg ő a sűrűben tapogatódzva 

rálel saját rég otthagyott nyomára, 

amely el nem enyészett mindazóta. 

Ösvényre lép, hol rég haladt át, 

váratlan minden, mégis egyszerű, 

ugyanolyan a lomb s a fű, 

ahol különös maszkokat lát, 

félig elfelejtett halottak 

laposra préselődött arcait. 

Az erre járók őrajtuk taposnak. 

Megáll szorongva, összerezzen, 

mint aki sejti már a csapdát. 

Ferde sugarak nyílvesszője éri, 

feszélyező emlékek fojtogatják. 

Tudja, bekerítették. Visszatérni 

nem lehet már. Jobb, ha magát megadja, 

s eltűri, ami elkerülhetetlen. 

(1968. szeptember)

Simándi Ágnes: Várakozás

   a tájat kerestem 

   ahol kezünk először 

   összeért 

   a szót kerestem 

   melynek színesvirágú titka 

   először nyílt ki 

   ajkamon - 

   a mozdulatok már elhagytak. 

   úgy érzem évszázadok óta 

   állok így az ajtóban 

   és csak Téged várlak 

   hogy elinduljunk az útra.

Simándi Ágnes: Visszatérni

álmok és hazugságok sodortak 

messze a parttól 

hol ifjúságom tiszta tüze ég - 

vágyom tenyered 

őszinte melegére 

szádból tanultam 

a szót 

feledés - ébrenlét határán 

csak anyaöleket 

kezeket 

és csendes mosolyokat látok - 

úgy szeretnék még egyszer 

visszatérni játékaim romjaihoz 

- hogy újra megtalálj Atyám

Jékely Zoltán: A csend jajszava

Szép templom, mért sikolt a csended? 

Talán az Isten jajszava 

a torzult Emberért, kit valaha 

a maga képére teremtett -

Keresztury Dezső: Jókívánság

Húsz éve azt írtam: két évtized 

elég volt, hogy megismerd szívemet; 

hogy azt is megértsd, ami a szavakban 

mélyen rejtőzik, mert kimondhatatlan; 

mert amit cselekszünk, jobban elárul, 

mint amit annyi csak fecseg magárul. 

Két évtized magát kettőzte már, 

napunk is lassan hajlófélbe jár: 

mondjunk derűs búcsút az ifjúságnak; 

vágyak, gőgök, dühök szelidre válnak. 

Ne kívánj többet nekem, sem magadnak, 

csak amennyit türelmes őszűnk adhat.

Keresztury Dezső: Beszélgetés

A költő önmagához: 

Ha kiszáradtál, telj meg, 

ne sötéttel, mint a vermek, 

ne unalommal, szesszel, 

van életed, ne veszd el, 

vár még törődés, munka,

cselekedj rá nem unva, 

magadhoz-méltón a földön, 

hazád hazád, nem börtön, 

hát ne csak mint a gyermek: 

felnőtten örülj az örömnek, 

fogadd el, ami hiány van, 

ne higyj az örök halálban, 

ne érj rá csak arra figyelni, 

hogy a legnagyobb jó is semmi: 

örök körök emelnek, 

lépj rájuk, egyre feljebb! 

A világ felel: 

Ha befogadsz magadba 

s kívánod hogy betöltselek, 

egyazon törvény hatalma 

parancsol velem, s veled.

Biblia

" Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban."

Róma 8: 38-39

Csorba Győző: Leszek falevél

Lehet hogy reggel térdig letűrt harisnya lesz a lábamon 

hogy tízéves gyereknek menhely-kabát lóg hátamon 

s egy boltosnál kivel szívesen nem találkozom 

nagy ívben átmegyek a másik járdára és ott folytatom     

Ha nagyon-nagyon akarom lehet hogy pont így megvalósul 

és nem is lesz csoda hogy hatvan évem meghiúsul. 

Száz év kétszáz ha senki de senki nem jöhet tanúmul 

leszek falevél melyet a szél ahogy kedve tartja úgy fúj

Mai Ige: Az egyedülmaradás ajándéka

„ Mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek amúgy.” 

(1Korinthus 7:7) 

Nem baj az, ha valaki egyedülálló. Néha, amikor meglátunk egy gyönyörű nőt vagy egy jóképű férfit, aki nem házas, azt gondoljuk: „Vajon mi a baj vele?” Semmi! Sőt, lehet, hogy akkor lenne valami baj velük, ha házasok lennének, mert jobb egyedülállónak lenni, mint nem hozzá illő társsal élni házasságban.  

Volt egyszer két barát. Az egyik észrevette, hogy a másik a karikagyűrűjét a jobb keze mutatóujján viseli. Ezt furcsállotta, és megkérdezte tőle: „Ez a jegygyűrűd?” „Igen” – felelte a barátja. „Akkor miért nem a megfelelő ujjadon viseled?” – kérdezte tovább. „Mert nem a megfelelő nőt vettem feleségül” – válaszolta a másik.  

Nevetünk ezen, de a Biblia azt tanítja, hogy az egyedülálló élet nem csupán jó élet, hanem ajándék. Pál azt írja: „Szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; viszont mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek amúgy” (1Korinthus 7:7). Ez nem azt jelenti, hogy egyedülállóként lelkibb emberek vagyunk, mint házasként lennénk. De tény, hogy vannak emberek, akiket Isten arra választott, hogy egyedülállók legyenek, és nekik ehhez adott kegyelmet.  

Pál is ilyen ember volt. Azt írta: „A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig ezt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is” (1Korinthus 7:8). Pál szolgálatának nagy részét – hét évet leszámítva – börtönben töltötte, és ott írta meg leveleit. Istentől kapott megbízatásához jobban illett az egyedülálló életmód.   

A lényeg: soha senkinek nem kell szégyenkeznie vagy zavarban lennie amiatt, hogy egyedülálló.

Forrás: Mai Ige

Áprily Lajos: Relativitás

Ma rettentő a hőség, 

némán bujkál az ének. 

De szól a gyík: Dicsőség 

a hőség istenének!

Parancs János: Remény és harag nélkül

“Nem!… – ahogy a lovag mondta,
a keresztes háborúból hazaérve.
– Nem bántam meg semmit.
Csak egy kicsit elfáradtam.”
Anélkül hogy észrevettem volna,
fogaim nagy része kihullott,
és csak ritkán horgad föl bennem
a régi tűzzel a régi vágy, hiába
kínálkozik magakelletően az alkalom.
Belátó lettem, megértő; megöregedtem.
Ami lehull, ami veszendő, az az enyém,
a páraként elillanó, sajgó káprázat.
Többre nem is tartok már igényt.
Amit el akarnak venni, azt önként adom.
Csak a jó szívvel nyújtott ajándékot
fogadom el, azt szemelgetem szomoruan.
S amit kevesen hisznek el a Földön,
annak tudatában élek és cselekszem:
a világon végül nyomunk sem marad.

Rajnai Lencsés Zsolt: Csak szavak

I.

Egy kis madár. 

Verebecske. 

Esőben ázó

Hóban fázó

lelkecske.

Tollai közt

napdárdát dob

a tikkasztó nyár

s ő már

egy csepp vízzel 

az "íze nincs ízzel"

beéri.

Éhét csillapítja

naponta egy morzsa,

és szótlan

tűri amit sorsa

rá mért.

Nem zúg haragja

nem jajong hangja

ügyet se vet rá senki.

Ki venné észre

ha meghalna?

II.

Pipacs.

egy szál pipacs.

Törzse nincs, se ága

csak szára, meg virága

s gyökere,

mi gyönge

kapasza a léthez,

de mi köze az

egészhez?

Egy fuvallnyi szellő

mi naponként eljő

néki orkán.

S élte oly rövid, semmi,

és nem is tud hol

megpihenni.

Hangja nincs 

se csókja, se könnye,

se illata, se íze

csak közönye.

Egy kis "lelke-nincs" virág.

olyan, mint ez a világ.

III.

Kopott ember 

a lét horizontján

A húsa mint ázott kender

lóg a csontján.

Aszott, 

és elhagyott.

Üstökét idő

keze markolja 

ajkát a halál csókolja.

Elárvult,

egy baráttól elárult 

hitében elájult

agg úr.