„ A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.”
(Ézsaiás 9,1)
Adventi időszakra készülődve az egyik áruházban vásároltam négy darab adventi gyertyát. Lényegében egy gyertyakészleten belül volt a négy gyertya. Igyekeztem nagyon szép gyertyákat választani, mert nálunk, a gyülekezetekben már évek óta nincs adventi koszorú, hanem egy üveglapon állnak a gyertyák, amiket sorban meggyújtunk. Ahogy az egyik Hivatalban kibontottam a gyertya készletet, és ahogy beléptem velük a Gyülekezeti Terembe, elejtettem egy gyertyát. Láttam, hogy lett rajta egy kis sérülés, így úgy helyeztem el az üveglapra, hogy a gyülekezet ne a sérült oldalát lássa, hanem azt, amelyik hibátlan. Ha most a gyülekezet felől nézem a gyertyákat, látok négy darab nagyon szép, arany csillagokkal díszített gyertyát. Amikor azonban az úrasztala mögött állok, a sérülést látom.
Hálás vagyok az ügyetlenségemért, amiért elejtettem az egyik gyertyát. Akárhányszor ránézek a sérülésre, eszembe juttatja, hogy a mi életünk is ilyen, mint ez az elejtetett gyertya. Hiszen van egy része az életünknek, amit a körülöttünk lévők felé mutatunk, ami hibátlan, és szépen ragyog, mint a csillagos gyertyám ép oldala. És van az életünknek az a része, amit nem látnak mások, ami sérülésekkel van tele. Tele van kisebb-nagyobb karcolásokkal, sebekkel, zúzódásokkal, olyan dolgokkal, melyek nyomot hagytak bennünk. Együtt élünk velük, hordozzuk őket, és a következményeiket.
Advent idején, ahogyan a régi öregek nevezték, téli böjti időszakban, Ézsaiás próféciáján keresztül ragyog fel előttünk az Isten üzenete, és bátorít, bíztat bennünket arra, hogy Jézus Krisztusban világosság ragyog az életünkre! Hiszen Jézust azért küldte el az Isten emberi világunkba, hogy mi egészen bizonyosak legyünk arról, hogy az Úr olyan Istenünk, Aki tudja, és látja, hogy hol, miben sérültünk. Mi az, amit nehezen hordunk, ami miatt úgy élik sokan az életüket, mintha közben a halál árnyékának földjén járnának. Ami nem a szépen csillogó oldala a mindennapjainknak, hanem az, amit csak mi, és az Isten lát.
Ezért az Advent üzenete ma sem más, mint évezredekkel ezelőtt: Az Úr az Ő Egyszülött Fia világosságával kész beragyogni életünknek azt az oldalát, ahol a sebeinket, sérüléseinket hordozzuk, hogy szeretete, Lelke, és Igéje által meggyógyíthassa azokat.
Ne szégyelljük a sebeinket Istennek megmutatni, hogy szeretete által lelki világosságot, bűnbocsánatot, örök életet lássunk úgy, hogy mire eljön az Ünnep, nem a sebeinket, a sérüléseinket, hanem az áldásainkat számoljuk.
Forrás: Napi Ige és gondolatok
