Lőrincz P. Gabriella: Illeszkedés

Illene már mindent tudni 

Mindenkit ismerni 

Figyelni a jó modorra 

Elvárások szerint élni 

A koldusnak mindig adni 

Megérteni az útszéli kurvákat 

A részegeseket meghívni egy felesre

És megszeretni a politikust 

Mosolyogva vasalt ingben járni 

Sohasem másnapos hunyorral 

Csak jót írni meg szépet és igazat 

Illene már illeni ide

Magyar Eszter Csenge: Palackposta

Behúzódtál ma éjszakára a Margit híd alá. 

Hajléktalan végtagjaiddal az ég kilincseit megolajozod. 

Zsebeidet kiüríted, kulcscsomódat a Dunába hajítod, hogy 

messzire kiálthasd magadtól lelkiismeretedet. 

Egyre inkább az a vágy fenyeget, hogy 

bárcsak valaki legalább a gondolataiba zárna, 

ám a parti homokból más nem épülhet 

kezeid között, csak a bizonytalanság biztonsága. 

Végigsuhansz a szétázott csikkek és papírgalacsinok között, 

az autólámpák bokáig érő villanásaiba belegázolsz. 

Cseppfolyóssá szakadt nadrágszáradon őrizgeted 

a bűnhődés értelmezési lehetőségeit. 

Keresel valakit, aki emlékeiben hordozza az elkövetőt.

A nap gondolata

Keresd, teremtsd meg a csendet, melyben megszólalhat, 

megszólíthat a hatalmas, mégis halk szavú Isten! 

Böszörményi Zoltán: Maradj mindig velem

A tökéletesen megvalósult 

valóság vagy, 

benned rejlik 

a mindenség lehetősége: 

a vágy, 

a naponta szenvedéllyel feltöltött 

képesség arra: 

legyek, 

olyan, amilyennek szeretnéd. 

Akaratom soha ki nem merülő 

energiája vagy, 

szavaimban visszhangzó 

megmutatkozás, 

a lélek, 

melyből felépítetted mindazt,

ami fontos: a hitet, a rendet, a szorgalmat, 

az igazságot, a szeretetet, a kitartást. 

Maradj mindig velem, 

gyenge pillanataimban 

megfoghassam kezed, 

és bátorító pillantásodért 

újra és újra felnézzek rád.

Wass Albert: A magány templomában

Itt nem lehet 

csak áhítattal járni. 

Szent tölgyfa-bolt: 

itt mindent megtalálni 

ami volt. 

Itt a Csend lakik 

és a szent Magány 

csak itt lehet 

imádkozni talán. 

Csak itt lehet 

szívet megnyugtató 

nagy Estre várni 

és megtalálni 

a mosolygó Halált. 

Itt látni kell 

milyen megnyugtató 

ez a furcsa szó.  

Ez az Este szó. 

Itt látni kell: 

hogy szép is a Halál, 

villámfényben 

ha néha arra jár 

mikor áldozati tűz 

lobban és orkán orgonál.  

Mert templom ez: 

a Magány temploma, 

A Szépség temploma, 

Az Idő temploma, 

Az Élet temploma 

A Halál temploma 

az örökkévaló 

nagy Csend temploma.  

Lehet-e itt 

Istent-tagadva járni, 

és a Halált 

remegve, félve várni 

és megtagadni 

hogy szent a Magány 

s tagadni, itt, 

hogy szent a temploma?  

Nem. Soha.   

Húsvét 2023

 

Áldott ünnepet kívánok minden kedves olvasónak!

Lőrincz P. Gabriella: Mária könnye

Uram, csak hozzád visz ez az éjjel, 

Jézus, te megtört, fent a keresztfán. 

Elárult, tagadott Immánuel, 

Bocsáss meg, bűntelen Istenfiú. 

Földre jöttél értünk, igaz Isten, 

Soha el nem múló szeretettel. 

Harminc ezüstért áruló lettem, 

Kakasszóra én tagadtalak. 

És vittek már a sírhoz, Megváltó Úr, 

Hasad a kárpit, az ég beborul, 

Mária könnye mint zápor zúdul. 

Harmadnap reggelre éled a fény, 

És ott áll az angyal, van új remény, 

Sziklakő nincsen ott, Jézus él.

Böszörményi Zoltán: A Teremtő

Gondolom az ismétlődő dolgokat, 

melyek a szabadság szükségszerűségéből 

születtek, 

gondolataimmal keveredik az anyag, 

amelyből lettem, 

s mely lehetővé tette, 

hogy azt gondoljam róla, 

milyen megnyugtató létének 

szükségszerűsége, 

melyről a változó téridőben 

mindig másként gondolkodom, 

ekkor érzem újra, 

hogy létezem 

tebenned, 

teveled, 

teérted, 

teáltalad.

Csanádi Béla: Csönd

Túl a közhelyek illetlenségein 

teremtsd meg csöndedet.  

Vihar közeledik.

Puszta Sándor: Egyetlen

egyetlen állomás 

a Golgota  

egyetlen hazatérés 

a tékozló fiúé

Falu Tamás: Valaki

Itt valaki vigyáz rám, 

Elsimítja a párnám.  

Fölemel, ha elestem, 

Megtámasztja a lelkem.  

Világosban, sötétben 

Irányítja a léptem.  

Érzem szívem táján át 

Daktiloszkópiáját.  

A szélben száll, mint porszem, 

Mindenütt van, s sehol sem.  

Ha majd lehull az est rám, 

Ő fújja el a gyertyám.

Lőrincz P. Gabriella: Ősz az ő szemében

/ Nemes Nagy Ágnes emlékére/

Csak figyelem

az út menti fákat.

Ők futnak haza,

én távolodom.

Levetkőzik a nyár-dísz

ruhákat...

meztelen testük

égi víztől ázik.

Egyre csak csodálom

a fákat.

Tőlük tanulom

a bölcs hallgatást.

Égig nyúló méltóságok...

Az út mellettünk

siet tovább.

Lőrincz P. Gabriella: Ki vigyáz

vigyázd az álmom

szökni készül

szakadt hegedűhúr a

földön

vigyázz

a hangok törékenyek

mint a pillanat

öregszik

körülöttünk

minden tárgy

a négy fal is

repedezve vénül

mi otthonnak hívjuk

mert így szoktunk hozzá

vigyázd a jelent

vigyázz mert

hamu vagy

elfúj az első szél

vigyázz mert hamu vagyok

évszázadok óta

bolyongok veled

csak vigyázd az álmom

ma még

tudom jól

szökni készül

A nap gondolata

Gyakran azért vagy annyira fáradt, ideges és kiégett, mert kizárólag a saját erőforrásaidra támaszkodsz, amelyek bizony végesek. Isten soha nem szánt ilyen életet neked!

Acsai Roland: Áthull lassan

Vajon mitől függ, hogy melyik őszi lomb, 

levél mikor hullik le a földre kint?  

Ki szabja meg, mikor? Hibázni  

nem tud, a pontos időt betartja. 

Tükörben ónos, ősi eső szitál. 

Avar törött szilánkjain átmehet,  

ki mer, ha nincsen élük. Áthull  

lassan a látszat a szürkeségen.